Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956

Kossuth-díjas tudósaink

akadémikus, a műszaki tudományok doktora tanszékvezető egyetemi tanár Temes-Rékáson született, 1877-ben. A mér­nöki oklevél megszerzése után 1899-ben Kherndl professzor mellett tanársegéd, majd adjunktus, 1906-ban magántanár és a Vasbeton- szerkezetek meghívott előadója. 1916-ban rend­kívüli tanári címet nyert, majd 1920-ban a Híd­építéstan nyilv. r. tanára lett. 1931 óta a Beton- és Vasbetonépítési Laboratóriumot is vezeti. A magyar vasbetonépítés elméleti és gya­korlati megalapozása, fejlődése elsősorban az ő nevéhez fűződik. A tartók statikája, a beton- és vasbetonépítés területén számos tudományos értékű dolgozata és könyve jelent meg. Vasbe­tonszerkezetek c. 1922.-ben megjelent könyvét a Magyar Mérnök- és Építészegylet aranyérem­mel tüntette ki. Hidakat és különböző ipari magasépítési szerkezeteket tervezett. Ki­emelkedőbb műszaki alkotásai: a temesvári liget-úti híd, mely építése ide­jében a legnagyobb nyílású vasbeton gerenda-híd volt, a budapesti régi Margit-híd megerősítése és kiszélesítése, a szolnoki, a polgári és szegedi közúti Tisza-hidak vasszerkezete és vasbeton pályaszerkezete, az újvidéki vasúti Duna-híd vasszerkezete, a Szabó József utcai autóbuszgarázs nagy­csarnoka, a csepeli gabonaraktár vasbetonszerkezete, különböző vasbeton- hidak, silók, csarnokok, faszerkezetek stb. A Boráros-téri Duna-híd tervpályázatán terve második díjat nyert, az cbudai-híd tervpályázatán pedig az egyik első díjat nyerte el. A felszabadulás után az újjáépülő hidakkal s az újjáépítéssel és or­szágépítéssel, a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos műszaki kérdésekben mint szakértő működött és működik közre. A műszaki tudományok terén kifej­tett kimagasló munkájának elismeréseként a Kossuth-díj nagydíjával és a Népköztársasági Érdemrend III. fokozatával tünették ki. Ma is tevékenyen vesz részt az egyetemi oktatásban és az ipari életben. DR. MIHAILICH GYÖZÖ 203

Next

/
Oldalképek
Tartalom