Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Hajagos Csaba: „Muszka golyó fúrta át a tenyerem!” Kecskemét város szerepe az első világháborúban megsérült, rokkanttá vált katonák pártfogolásában - A sebesültek szabadságolása, hazaszállítása
tették, pedig betegek épen nincsenek és a sok munkabíró verteit csak az udvar seprésre van használva, holot[t] odahaza a Kenyérnek való takarításának most volna az ideje, ez országos érdek volna, mikor minden nélkülözhető embert munkába kellene állítani, nem pedig udvart sepretni és aludni, mint Dr. Dalnoki főtörzs orvos Úr elgondolja. Én odahaz\a\ voltam 15 napig és nagy kö/cségel [sic!] le arat[l\am és most 1000 kereszt gabonám veszendőbe, nincsen ki behordja és itt kértem csak 8 napot berakni és elcsépelni és nem kaptam, mert az udvar seprés az első, nem a kenyér, így beszél a mi hazaáruló orvos urunk, eddig költöttem rá egész évben és mos már megvan és it [sic!] kel[ 1] neki elpusztulni a fölgyén [sic!] mert már nem kel rakodni és csépelni ismét alázatosan felkérem a nagy méltóságú honvédelmi miniszter urat hogy legyen szíves sürgősen intézkedni a rakodási és cséplési szabadság iránt legaláb[b] 10 napot engedni.”115 Más volt a helyzet a gabonacséplőgép-tulajdonosok esetében, hiszen ebből a mezőgazdasági géptípusból viszonylag kevés állt rendelkezésre. A betakarítási időszak kezdetén a kecskeméti Gazdasági Egyesület több beterjesztést intézett Sándor István felé, ugyanis a honvédelmi miniszter rendelete értelmében a tartalékok közötti nyilvántartásban szereplő, beteg cséplőgép-tulajdonosok fölmentésben részesülhettek, és a községek részére rendelkezésre állhatták.116 A közellátásban beállt kritikus állapotok sok esetben fölül írták a korábban meghozott rendelkezéseket, legnagyobb számban azokban az országrészekben, ahol a mezőgazdaság tartotta el a lakosságot. Sándor István, az előállt mezőgazdasági munkaerőhiány miatt levélben fordult a földművelésügyi miniszterhez 1915. június 28-án, amelyben beszámolt a Kecskeméten jelentkező problémákról. Panaszában leírta, hogy a „katonás cél” 1915 nyaráig 9000 embert vett igénybe, ebből a létszámból 5-6000 fő, aki korábban mezőgazdasági munkát végzett (bérlő, napszámos, gazdasági cseléd). A csekély számú otthon maradt egyének munkaértéke - életkora és testi állapota - miatt jóval kisebb erőt képviselt a megközelítőleg 170 000 kát. hold terület megművelésére vetítve, mint a korábban mezőgazdasági munkát végzett, besorozott férfi lakosság. Nyomatékosan figyelmeztette a minisztert, hogy a kenyérgabona-betakarítás a Kecskeméten fogva tartott személyek bevonásával sem megoldható.117 371 „Muszka golyó fúrta át a tenyerem/” Kecskemét város szerepe az első világháborúban megsérült, rokkanttá vált katonák pártfogolásában
