Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])
Nemzetiségpolitika Magyarországon - 1945 - Földreform és belső migráció
telepítéseket". 86 De az országon belüli telepítéseket sem lehetett a németek kitelepítése, illetve a szlovák-magyar lakosságcsere befejezése előtt lezárni, annál is inkább, mert ezeknek a telepítéseknek a bázisát a földreformrendelet értelmében elkobozható földek és házak jelentették. A földigénylő bizottságok május végére országszerte megalakultak, és már az első hónapokban a gazdasági érdekérvényesítés legfontosabb színtereivé váltak. Ezért teljesen érthető, hogy a kezdeti időszakban folyamatosan átalakultak, tagjai cserélődtek. A rendelet megjelenését követően a sajtó szinte naponta, nagy terjedelemben foglalkozott a földosztással. A Magyar Kommunista Párt március 31-én tette közzé felhívását a Bajai Hírlapban: „A Földigénylő Bizottságok kezében a föld! Jól válasszátok meg, hogy kit küldtök oda! Olyan ember legyen, aki nem ijed meg a maga árnyékától, de jegyzőtől, szolgabírótól sem! Akit sem megvásárolni, sem levenni a lábáról nem lehet, aki kíméletlen lesz a harcban a földesurakkal és lakájaikkal szemben, de hűséggel fogja képviselni a földműves nép ügyét." A földosztás is napokon belül elkezdődött. „Mindenütt lázasan folyik a földosztás munkája - írja a Bajai Hírlap munkatársa. A Földigénylő Bizottságok a község tisztviselőivel vállvetve végzik nemes feladatukat. Amit sohasem hittünk volna - kultúrmérnökök segítsége nélkül - egyszerű parasztemberek mérik föl a földet, és bátran állíthatjuk, kifogástalanul látják el feladatukat." 87 A német nemzetiségű községekben sajátos helyzet állt elő. A törvény nem tett különbséget nemzetiségi hovatartozás szerint a nincsetelen vagy szegényparaszt földigénylők között, így természetesen ők is helyt kaphattak a bizottságokban. Ezt azonban az Országos Földbirtokrendező Tanács saját hatáskörében igyekezett megakadályozni. A földigénylő bizottságok sok helyütt épp csak megkezdték a földjuttatási tervek elkészítését, amikor 1945. május 11-én a Megyei Földbirtokrendező Tanácsok a következő utasítást kapták: „Közlöm, hogy az Országos Földbirtokrendező Tanács: Budajenő, Budakeszi, Perbál, Telki, Torbágy, Zsámbék, Budaörs, Nagykovácsi, Pilisszentiván, Pilisvörösvár, Solymár, Törökbálint, Dunaharaszti, Üröm, Harta, Hajós, Nemesnádudvar, Soroksár, Ceglédbercel, Budakalász, Csobánka, Dunabogdány, Pilisborosjenő, Piliscsaba, Szigetbecse, Szigetcsép, Szigetszentmárton, Szigetújfalu, Taksony, Pesthidegkút, Békásmegyer községekben megalaFüzes, 1990c. 18. Bajai Hírlap, 1945. április 7.
