Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])
Nemzetiségpolitika Magyarországon - 1945 - A kollektív bűnösség elfogadása
A németek kitelepítésének ügyét ezekben a hónapokban nem elsősorban a fasiszta és hazaáruló személyek megbüntetésének igénye, de sokkal inkább a földreform kapcsán településre jelentkezett tiszántúli nincstelenek tömege, a szomszéd államokból érkező nagyszámú menekült és a bukovinai székelyek elhelyezésének problémái tartották felszínen. A menekültek ügyeinek intézésére és ellenőrzésére egy szerv felállításáról - Erdei javaslatára - áprilisban kétszer is tárgyalt a kormány. Az április 27-i Minisztertanács a Belügyminisztériumot, az igazságügyi és a népjóléti tárcát bízta meg a törvénytervezet közös előkészítésével. Erdei már ekkor is fölvetette, hogy „addig is, amíg a sváb kérdés nem rendeződik véglegesen, össze kellene néhány sváb falut telepíteni, és az így megürült falvakba kellene a magyarokat letelepíteni. Ez természetesen azt jelenti, hogy a tisztviselőknek le kell számolniuk azzal, hogy itt a határon belül is ugyanolyan állást kapnak, mint ami eddig volt nekik. Telepedjenek le egy faluban, műveljék a földet, ezzel a megélhetésüket mindenesetre jobban tudják biztosítani, mint ha az államtól várnak minden segítséget." 47 A menekültek ügyeit intéző, az elhelyezésüket végző Népgondozó Hivatal felállításával kapcsolatos tervet a pártok május 2-án közös értekezleten vitatták meg. Erdei Ferenc a Nemzeti Parasztpárt május 3-i intéző bizottsági ülésén jelentette be, hogy a pártok megegyeztek egy, a menekültügyeket ellenőrző szerv felállításáról, amelynek vezetőjéül egyhangúlag Antall Józsefet fogadták el. Erdei hangsúlyozta, hogy ez „a szerv fogja ellátni a svábok kitelepítését is. Ennek a kitelepítésnek azonnal meg kell történnie. A háború előrehaladtával Ausztria helyzete rendeződik, és akkor esetleg az angolok nem fognak belemenni egy ilyen kitelepítésbe Ausztria területére. Erdei a maga oldaláról minden erőt mozgósít, ezt a pártnak is meg kell tennie. Kér tehát egy rohamgárdát a párttól, mely ennek a dolognak a gyors lebonyolítását elvégzi." 48 Erdei kijelentéseivel ellentétben, az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak a Népgondozó Hivatal felállításáról szóló 1945. május 4-i rendelete csak utalt a „fasiszta németek" kitelepítésére, és a „részletesebb szabályozást egy másik, később kiadandó kormányrendeletben ígérte. Feltehetően ez utóbbi körülmény késztette arra a A Pártok közül ekkor csupán a Nemzeti Parasztpárt foglalt állást teljes egyértelműséggel a svábok teljes kitelepítése mellett. — Ki az országból a sváb hazaárulókkal. Szabad Szó, 1945. április 10. - Balogh, 1982. 87-95. 47 PIL. 284. f. 13. es. II. kötet. 48 Az intéző bizottság úgy határozott, hogy a szombati pártnapon ezt meg kell hirdetni, „azonnal megszervezni, és meg is csinálni a dolgot anélkül, hogy előre nagy hírverést csinálnánk belőle." — PIL. 284. f. 13- es. III. kötet.
