Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])

A magyar-szlovák lakosságcsere és a magyarországi telepítések összekapcsolódása - A német nemzetiségű lakosság kitelepítésének folytatása

Antifasiszta Front vezetőségétol szerezték, (...) a nemzeti bizottságokat meg sem hallgatták. A kitelepítés egyenesen rajtaütésszerűén történt oly módon, hogy a karhatalmi közegek váratlanul, nem egy helyen az éjszakai órákban állítottak be az illető személy lakására, alig adtak időt a legszükségesebb holmik összecsomagolására, és már vitték is őket a vagonokba. A lakásokban maradt értékeket, állatállományt, gazdasági felszerelést úgynevezett vagyonőrök őrizetére bízták, akik leginkább a telepesek soraiból kerültek ki, és akik maguk is fosztogattak az egyes házakban. (...) A felsorolt esetek azonban, azt hiszem, elegendők nemcsak annak illusztrálására, mennyire kicsúszott az intézkedés az arra hivatott hatósági tényezők kezéből, hanem bizonyítja azt is, hogy az események már régen túllépték a sváb kitelepítés szervezett kereteit, és ma már a vagyonelkobzás érdekében, jellegét és módszereit tekintve a három évvel korábbi zsidó deportálásokra emlékeztetnek. A „sváb kérdés lassanként a magyar demokrácia zsidó-kérdésévé válik, hacsak nem fogunk gátat vetni annak a folyamatnak, amely a tömegek bírvágyán keresztül állandóan egyes társadalmi rétegek ellen nemcsak hangulatot kelt, hanem az ilyen hangulatok kielégítésére oly intézkedésekhez nyúl, melyek nemcsak a humánummal ellenkeznek, de merőben összeegyeztethetetlenek a demokrácia alapfogalmaival."

321 Az 1947-es őszi választásokat követően - amely a baloldali koalíció megerősödését eredményezte - , az újjáalakult kormány 1947. október 10-én tárgyalta a Magyarországról Németországba telepítendő németek és a visszamaradok helyzetének kérdését. A Rajk László belügyminiszter által előterjesztett tervezetet az 1945-ös kollektív felelősség alapján álló alaprendelet általános enyhítése és az eddigi rendeletek tömörítése, egységesítése jellemezte. Az áttelepítendők körét, az 194l-es összeírás során magukat német anyanyelvűeknek vallókat, valamint az ország gazdasági érdekeire való hivatkozással a munkások, a kézművesek, kisiparosok automatikus mentesítése révén, lényegesen leszűkítette. A visszamaradok számára 10 kat. hold meghagyását javasolták, tekintettel a Szlovákiából érkezőkre. Hangsúlyozták, hogy a visszamaradó sváb lakosság nem élhet tovább vagyonjogi bizonytalanságban, ezért ezt az ország gazdasági érdeke és a svábok megélhetése miatt is Kern Aurél nemcsak a folyamat, de a kibontakozó politikai rendszer lényegére is rámutatott, amikor a telepítések valódi motivációira felhívta a figyelmet. Érvei hasonlóak Bibó István korábban megfogalmazott gondolataival. — MOL. J.Gy. Miniszterelnökség iratai 10870/1947.