A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - I. A forradalom előtt

Iványosi-Szabó Tibor A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN I. A FORRADALOM ELŐTT A XIX. század derekán Nyugat-Európa több országában már a viszonylag fejlett tőkés gazdálkodás és a polgári társadalom igényei szabták meg a továbbhaladás pályáját. A Habsburgok fennhatósága alatt lévő országok közül még a legvirágzóbbak sem érték el ezt a fejlettségi szintet. A birodalom keleti részét alkotó Magyarország pedig a cseh-morva területekhez és Ausztriához viszonyítva is elmaradottnak számított, bár több tekintetben jelentősen megelőzte a tőle keletebbre és délebbre levő országokat. A sokirányú és súlyos lemaradás több tényezőre vezethető vissza. A XIV—XVII. században elszenvedett háborús pusztítások sorozata és a tényleges függetlenség hiánya csak részben magyarázza a fejlődésbeli különbségeket. Legalább ilyen mértékben hatott az a tény, hogy ezzel egy időben nyugatabbra tevődött át Európa gazdasági és politikai súlypontja, és így a Kárpátmedence e tekintetben a kontinens perifériájára került. Ugyanakkor nem szabad említés nélkül hagynunk a visszahúzódó erők számbevétele során a feudális viszonyok XVIII. században végbement reorganizálását és a különféle kötöttségek megmerevedését, valamint azokat a súlyos ellentéteket, amelyek a XVIII —XIX. században a parasztság és a nemesség között, illetve a századfordulótól a magyarság és a nemzetiségiek között fokozatosan elmélyültek.

1 A reformkorban valamelyest felgyorsult fejlődési folyamat csak kezdetet jelenthetett a későbbi felzárkózáshoz. A Duna-Tisza köze, ezen belül a mai Bács-Kiskun megye területe a viszonylag gyengén fejlett országban közel hasonló helyzetben került mint Magyarország Európában. A hódoltság közepét alkotva a török és tatár csapatok pusztításai következtében a korábban viszonylag fejlett régió csaknem teljesen elnéptelenedett, majd elvadult.

2 Az azt követő másfél évszázadnyi békés fejlődés sok és igen figyelemre méltó eredménye ellenére az ország 1 Magyarország forradalom előtti gazdasági és társadalmi állapotáról a legfrissebb színtézist a Magyarország története 1790—1848 I-II kötet Bp. 1980. adja. Mivel bőséges és alapos a forrásokra és a feldolgozásokra vonatkozó anyaga, itt feleslegesnek érezzük a felhasznált, ide vonatkozó irodalmat részletesen ismertetni. 2 A hódoltságról és annak hatásáról a legújabb összegezést a Magyarország története 1526—1686. Bp. 1985 kötetei adják. Igen lehangoló, és erősen elgondolkodtató, hogy e vidékről az utóbbi évtizedekben készült helytörténeti munkákat még a bibliográfiája sem említi, eredményeiket a szerzők csaknem teljességgel figyelmen kívül hagyták.