Holczer József: Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 4. (Kecskemét, 1989)
Holczer József: Adatok a kecskeméti Piarista Gimnázium színjátszásához
Simái három darabjának modernebb /rövidített/ formájú bemutatása: a Mesterséges ravaszságé 1970—ben; a defeminizációval szakitó és két nöi szereplőt is alkalmazó Igazházié 1974-ben és a Comoedia satis lepidáé /"Tsinos kis komédia" címen/ 1975—ben. Dr. Lukács Lászlónak a gimnázium igazgatójává való kinevezése és számos más elfoglaltsága, valamint Takáts Ervinnek budapesti gimnáziumunkba való áthelyezése miatt a szervezett Irodalmi Színpad-jelleg megszűnt. Szerencsére maga a színjátszás folytatódott: a gimnázium keretén belül maradva, elsősorban a magyar szakos tanárok vezetése mellett. Igaz, 18. századi iskoladráma felújítására több év óta nem került sor, de éppen századunk piarista szerzőinek darabjait vitték színre különösen szép sikerrel: Sik Sándortól A podolini diákokat 1977-ben és Jeleníts István misztériumjátékát, a Kalazanci Szent József keresztjét 1978-ban. Végigkísértük a kecskeméti piarista gimzázium színjátszásának mintegy 270 esztendős útját. Minden korszakban, mindegyik évszámban fontos szerep jutott a diákszinpadnak. Ma is elengedhetetlenül fontos, hogy ne tévesszük szem elől e jelentős fórumot. Megszívlelendő az, amit Takáts Ervin mondott egy vele készített interjú során 1983— ban: "A diák színpad . . . egyéniségnevelő. A gyerek megismeri önmagát, játék közben új helyzeteket él át. A szerep ezenkívül fegyelmező erő is. A Színpad kultúra—szolgálata a szép beszédben jelentkezik, egy—egy darab régi korok műveltségével ismertet meg, s fölnevelő fészke a hazafias gondolkozásnak is. ... A Színpad szerves része az irodalomórákon folyó oktató-nevelő munkának. S mivel ezek a növendékek nem színésznek készülnek, úgy érzem, a játék hatása többszörös áttételű. Közismert: tanulóink zömmel reál pályákra mennek. Célom tehát: ne szakbarbárokat bocsássak el 273 négy év múltán." Kilián István irodalomtörténész szintén 1983-ban országos méretben gondolkodva egyrészt kutatásokra buzdít, mástrészt az előadások nemzeti fontosságára mutat rá: "Felekezeti és civil gimnáziumok úttörő munkát végeznének az iskoladrámák bemutatásával. Ezek nélkül a hazai drámairodalom kezdetét, szegényes életútját elképzelni sem lehet." A piarista színpad ha múltját becsüli: jövőjét alapozza.
