1956 Bács-Kiskun megyében - Forrásközlemények 10. (Kecskemét, 2006)
DOKUMENTUMOK
Miklóssy Jánosnak, a Kalocsa és Vidéke 52 felelős szerkesztőjének írása a lap első számában Kalocsa, 1956. november 3. Beköszöntő „Hadd lássa a világ, hogy a magyar is volt fáklyaláng." így buzdította nagy költőnk, Illyés Gyula rabságba és reménytelenségbe süppedt népét a 48-as időkről szóló szép színdarabjában. 1951-et írtunk akkor és az országra a sztálini önkény rémséges évei nehezültek... Ma ismét csodálattal tekint felénk a világ. A világsajtó a magyar szabadságharc dicső híreivel, példátlan hősiességével van tele. A maroknyi magyarság felkelt, hogy fegyverrel szerezzen érvényt emberi jogainak. A magyar szabadságharc szép példája annak, mire jut egy nemzet, ha egységben, kézt-kézbe fogva [sic!] küzd a zsarnokság, a függetlenség eltiprói ellen. Nagyszerű harcok, bátor kiállások: egy nemzet hősi helytállásának története az elmúlt tíz esztendő. Mert bármilyen szörnyű is volt a Rákosi-rend elnyomása, akadtak emberek, akik szembeszálltak vele. A kevesek harca lassan milliók harcává szélesült. Nagy Imre júniusi programja, íróink meg nem alkuvó bátorsága, munkás milliók néma gyűlölete mind-mind a Rákosi-rend bukását segítették elő. Hiába valók voltak itt már az engedmények. Az idők gyökeres változásokat sürgettek. így érkeztünk el 1956. október 23-ához, amikor Budapest nagyszerű népe az utcára tódult, s előbb békés tüntetéssel, majd fegyverropogással adott kifejezést népünk akaratának. Gerő Ernő cinikus beszéde volt szabadságharcunk kirobbanásának közvetlen oka. A zsarnok nem jól számított. Hiába követte el történelmünk szinte példa nélkül álló hazaárulását, a szovjet tankok nem mentették meg Gerő Ernőt és szekértolóit. Hős egyetemistáink, honvédségünk, munkásságunk bátorságát csak növelte a veszély nagysága. Nem, nem lehet legyőzni az igazságért harcba szálló népet, mert ott hőssé válik a gyermek, s fegyvert fog az aggastyán is. A magyar szabadságért való harc hősi napjaiban indul meg lapunk, a „Kalocsa és vidéke". A Kalocsa és Vidéke nem pártlap, hanem az egységes nemzeti akarat lapja. A magyarság nagy, közös céljaiért, népünk függetlenségéért, szabadságáért, a nemzeti demokráciáért, az emberi haladás szent ügyéért szállunk harcba. Még hatalmas feladatok állnak előttünk, s ezek jó megoldásához a nemzet legteljesebb egységére van szükség. Még országunk területén vannak a szovjet csapatok. Még nem zúztuk semmivé a sztálinista erőket. Kormányunkban még ott ülnek a sztálinista miniszterek. Városunk és járáA Kalocsa és Vidéke című lap 1956. november 3-án jelent meg Kalocsán. Szerkesztője Miklóssy János, a Kalocsai Leánygimnázium magyar szakos tanára volt. A lap második száma november 14-én, harmadik és egyben utolsó száma november 17-én látott napvilágot.
