Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)
Bevezető
A kitelepítettek visszakapják házaikat - amennyiben az nem esik az 1952-es házállamosításról szóló törvényerejű rendelet hatálya alá. 17 Ugyanez vonatkozik az illetők földtulajdonára. Amennyiben az ingatlanok visszaadása valamilyen oknál fogva nem lehetséges, úgy a visszatelepülök csereingatlant kapnak. Abban az esetben, ha a visszatelepülök házaiban más személyek laknak, úgy a mindenkor érvényes lakásbérleti rendelkezéseket kell irányadónak tekinteni. Amennyiben a volt kitelepített nem kíván eredeti lakóhelyére visszatérni, úgy lakóhelyén kap földje, illetve háza után csereingatlant. A Politikai Bizottság javasolta a Minisztertanácsnak - tekintve, hogy a volt kitelepítettek földjüket, házukat nem használták - intézkedjék, hogy a tanácsok a visszamenőleg felmerülő adó- és begyűjtési hátralékot elengedjék. A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének vezetéséről Az anyag összeállítása során némi képet nyertem a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének munkájáról, vezetéséről. Ez természetesen nem elegendő ahhoz, hogy végleges és általánosítható következtetéseket lehessen levonni a szövetség munkáját illetően. Szükségesnek tartom azonban néhány nem megnyugtató jelenségre felhívni Gerő elvtárs figyelmét: A Délszláv Szövetség vezetőinek függetlenített funkcionáriusainak politikai, szakmai felkészültsége alacsony. Altalános műveltségük rendkívül fogyatékos, a jugoszláv irodalmat, a jugoszláv népek, a magyar és jugoszláv kisebbség együttélésének történetét egyáltalán nem ismerik. Nón György elvtárs 1956. január 12-én kelt levelében Andics Erzsébet elvtársnőnek javasolja, Matécz János elvtárs, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége titkárának munkaköréből való felmentését. Nón György elvtárs többek között a következőket írja: 18 „Matécz János elvtárs politikai és általános műveltsége nagyon alacsony színvonalú ahhoz, hogy délszláv kulturális intézmények vezetője legyen. Igazolja ezt az egész délszláv szövetség gyenge munkája, illetve a délszláv terület elhanyagoltsága. Nem is képezi magát rendszeresen. Nem tud elvi kérdésekben állást foglalni. A feladatokat nem tudja fontossági sorrendbe sorolni. A szerbhorvát nyelvet gyengén beszéli, és így nem képes kellően ellenőrizni a megjelenő délszláv lapok, könyvek, műsoranyagok stb. anyagait. Egyáltalán nem ismeri sem a magyar, sem a jugoszláv irodalmat. A nyelv nem tudása oka annak is, hogy a délszláv dolgozókkal, az új délszláv értelmiséggel és nem utolsósorban a jugoszláv követséggel sincs és nem is lehet megfelelő kapcsolata. Mind a délszláv szövetségben, mind a területen rosszul, nem megfelelően végzi irányító, szervező és ellenőrző munkáját. Sok feladat végrehajtásának határidejét indokolatlanul elhúzza, elodáz egyes kér-
