Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)
Szabó Bence: Oktatás- (és) politika. Káderpolitikai kérdések Bács-Biskun megye közoktatásának területén (Az 1950-es évtized fordulója)
OKTATÁS- (ÉS) POLITIKA KÁDERPOLITIKÁI KÉRDÉSEK BÁCS-KISKUN MEGYE KÖZOKTATÁSÁNAK TERÜLETÉN (Az 1950-es évtized fordulója) Szabó Bence Bevezető „Káder: <A népi demokráciákban és a Szovjetunióban> olyan politikai szempontból megbízható, munkáját kiválóan végző személy, akinek a helytállására a kormány vagy a párt számít [...] Az a személy, aki oly képességeket árul el, hogy megfelelő nevelőmunkával szakmai, politikai vezető funkciók ellátására képes leheti’’ A káder szó fenti kontextusban való elterjedése a második világháborút követő szovjetizált politikai berendezkedés korszakára vezethető vissza. 1945 után a káderpolitika sokkal több lett, mint adott posztra állított, feladatára alkalmasnak vélt szakembergárda kiállításának kérdése: elsősorban ideológiai, politikai szerepet játszott, hatalmi törekvések motiválták. A politikai elvű szelekció természetesen nem egészen a pártállami idők gyermeke, bár mindent átható teljességében ekkor bontakozott ki. Előzményként a Tanácsköztársaság, majd azt követő időszak személycseréit, a numerus clausust és a zsidótörvényeket is ide számíthatjuk. A második világháború után az igazoló bizottságok működése, a B-listázások már a politikai hatalomátvételt előkészítő koncepciózus törekvésekhez sorolhatók. 1948-at követően alapvetően megváltoztak a társadalom működését vezérlő törvények. Az új viszonyrendszerben „a cél egyértelműen a szellemi élet, a kultúra (fizikai kultúra) minden stratégiai jelentőségű intézményének lefedése, a marxista- leninista ideológia monopóliumának megteremtése”1 2 lett. A korábbi szelekciót meghatározó értékrend, elfogadott normarendszer gyökeres átértékelése, a követendő célok és deklarált elvek radikális irányváltásai az ország valamennyi humán és anyagi szférájában érvényre jutottak. A létrejött nyílt diktatúra alaptermészetéből fakadóan paranoid, szeszélyes volt, permanens deffenzívát folytatott a rendszer inkább többnyire vélt, mint valós ellenségeivel szemben. Ezen állandóan változó feltételekhez való alkalmazkodás kényszere alatt formálódott ki az új nómenklatúra hatalmi elitje és az azt kiszolgáló kommunista káderréteg. 1 Magyar Értelmező Kéziszótár. Budapest, 1960. 701. o. 2 HUSZÁR Tibor: Az elittől a nómenklatúráig. Az intézményesített káderpolitika kialakulása és néhány jellemzője Magyarországon (1945-1989). Szociológiai Szemle 2005/3. 40. o. Internet: http:// www.szociologia.hu/dynamic/0503huszar.pdf . (2009. október 1.) (A továbbiakban: HUSZÁR Tibor, 2005.) 290
