Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)
Gyenesei József: AZ 1934-es Csonka-Bácska dalosverseny története
Gyenesei József AZ 1934-ES CSONKA-BÁCSKA DALOSVERSENY TÖRTÉNETE A dolgozatom címében szereplő esemény időszaka nem tartozott gazdasági szempontból Magyarország történetének felfelé ívelő szakaszai közé. Szerencsére azonban a művelődés szervezéséhez elengedhetetlenül szükséges anyagi források gyakori hiányát, ha teljesen nem is, de sokszor jelentős mértékében pótolta a kultúra ügyeinek gondozásával megbízott személyek elkötelezettsége. Ez a megállapítás az 1934-ben megrendezett Csonka-Bácska dalosverseny esetében is igaz, amely minden szervezési nehézsége, hibája és sutasága ellenére elsősorban Madarász Lajosnak, a bajai Idegenforgalmi Hivatal vezetőjének köszönhetően valósult meg és zajlott le sikeresen. A szóban forgó kórustalálkozó emellett jól példázza a Horthy-korszak azon politikai törekvéseit is, amely a kultúrának kormányzati stratégiai szerepet szánt a történelmi Magyarország területi egységének visszaállításáért folytatott küzdelemben. Az 1919 utáni ellenforradalmi rendszer felfogása szerint ugyanis az a nép, amelyik olyan kultúrával rendelkezik, mint a magyar, méltatlanul került abba a helyzetbe, amelybe a békediktátum kényszerítette. A két világháború közti Magyarországon hangoztatott „kis nép, nagy kultúra” jelszó nemcsak erkölcsi-etikai tartalommal telítődött, hanem azzal is, hogy a kultúra fegyvereivel kell és lehet csak harcolni az igazságtalanság ellen, amely lényegében egyet jelentett a kultúrának politikai propagandaként történő felfogásával.1 Tanulmányomban egy kórusverseny történetét dolgoztam fel a rendelkezésre álló levéltári források és a korabeli helyi sajtó anyagának felhasználásával, amelyeknek az ismertetése előtt azonban röviden szólni kell Baja város XIX. század végi, XX. század eleji zenei miliőjéről, a két világháború közti kórusmozgalomról helyzetéről, valamint Baja Város Idegenforgalmi Hivatalának kulturális szervezőtevékenységéről. Baja város zenei múltja és a kórusmozgalom helyzete a két világháború közti időszakban Baja az I. világháború után a megcsonkított Bács-Bodrog vármegye székhelye lett és egyedüli kulturális központja maradt.2 A bajaiak büszkék voltak városuk kulturális hagyományaira, gazdag zenei múltjára. Baján ugyanis a XIX. század közepe óta folyt zeneoktatás, daloskor is működött, az 1860-as évek óta kisebb-nagyobb hangversenyeket tartottak kamarazenekarok, muzsikakedvelő amatőr társaságok, egyeT. KISS Tamás: Fordulatok, folyamatok. Budapest, 2002. 34. o. 2 TÁNCZOS-SZABÓ Ágota: A határhelyzetbe került Baja városstratégiái (1921-1930). In: Limes, 2004. 4. (továbbiakban: TÁNCZOS-SZABÓ) 34. o. 264
