Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - KŐFALVINÉ ÓNODI MÁRTA: ÖREGDIÁK-TALÁLKOZÓ ÉS MÓRA-EMLÉKTÁBLA-AVATÁS KISKUNFÉLEGYHÁZÁN 1935-BEN

félegyháziak „hideghónaljúságával" is. Péter László joggal mondhatta róla: „nyilvánvaló, hogy Móra félegyházi kultuszának élesztésében, ápolásában László/J}' Mihálynak kezdeményező szerepe volt"

51 Meg kell emlékezni azonban legfőbb segítőjéről, Boleszny Antal félegyházi gimnáziumigazgatóról is, akinek lelkesedése, önzetlen és fáradhatatlan támogatása nélkül nem valósulhatott volna meg ez a sokakat megmozgató esemény. Az ünnepélynek voltak megható jelenetei. Lászlóffy így számol be a régi osztályteremben lezajló, szívbemarkoló pillanatokról: „Nem tudom, látták-e, hallottáke, hogy vitéz Aronffy ezredes úr [...] mint zokogott föl? Pedig nem olyan anyámaszszony természetű. Lába többszörösen átlőve, fejlövéssel került ki a háború zivatarából, arról pedig nem is szólok, hogy egy orosz bajonett a hasán jobbról egészen a baloldalon való kijárással teljesen átment. Minderről tanúskodik a súly szerint másfél kilót kitevő háborús kitüntetése. És mégis itt a meghatottságtól sírt. Mert szép volt minden, mert olyan volt a külsőségek mélységet kifejező hangulata mellett a levegő is, melyben átérzett az a szeretet, amellyel a vén diákokat körülövezték. "

58 Lászlóffyban - bár úgy érezte, hogy megérte megszervezni az ünnepélyt, mégis keserű szájízt hagyott ez a találkozó, egyrészt kevesebben jöttek el, mint várta (a 235 életben lévő diákból csak 120-an), másrészt a helybéliek eléggé tartózkodóan viselkedtek, volt például olyan „hideghónaljú" félegyházi, aki nem tartotta érdemesnek a rendezvényt arra, hogy a tanyáról bejöjjön miatta, míg más öregdiák vette a fáradtságot és Krakkóból leutazott.

59 Lászlóffy fájlalta, hogy az emléktábla összesen csak három koszorút kapott, a félegyházi polgármester, aki pedig maga is a 15 éves jubilálok közé tartozott, nem ítélte méltónak az emléktáblát arra, hogy a város nevében egy koszorút helyezzen el rajta. „Móra Ferenc Félegyháza városától nem érdemelte meg a megemlékezésnek ezt az alakját, holott szülötte fia, díszpolgára volt."

60 Másutt így írt: „a megszállott területekről nagyon szépen jött adomány [...], mert azok érzik és értik is, mi volt a magyar irodalomban Móra Ferenc. Nemo profeta in patria sua. [Senki nem lehet próféta a maga hazájában.] Ez régi mondás. De Mórán be is igazolódott "

6X Az ünnepség fényét nem csökkentette ugyan, de mégis furcsálkodásra okot adó tény, hogy mind a két félegyházi újság, úgy a jobboldali Félegyházi Flírlap, mint a balos érzelmű Félegyházi Közlöny agyonhallgatta, illetve nem vett tudomást a nagyszabású rendezvényről. A Félegyházi Hírlap szerkesztője nehezményezte, hogy Lászlóffy nem segített neki az öregdiákok köréből előfizetőket toborozni.

62 A két helyi újság hallgatása annál inkább feltűnő, mert több pesti lap is foglalkozott a diáktalálkozó eseményeivel. Lászlóffy nagyon elfáradt az ünnepség előkészítésében: yy

Az ünnepségek tartalma alatt én oly holtfáradt voltam, hogy csak azon sopánkodtam mindig, nehogy valamit elfelejtsek, hiszen minden az én vállamon volt és mindenki csak engem ostromolt a kérdéseivel, mintha titok lett volna a műsor és soha kinyomtatva nem lett 57 PÉTER László, 1981. 34. 58 KMFGI Lászlóffy Mihály levelei. 499. levél, a Constantinum igazgatónőjének (1935. június 18.). 59 Uo. 503. levél, Pálfi Ernőtől (1935. június 18.). 60 Uo. 501. levél, a szegedi Dugonics Társasághoz (1935. június 20.). 61 Uo. 533. levél, dr. Poór Lászlóhoz (1935. július 6.). 62 Uo. 527. levél Dr. Kovács Imre Lajos premontrei perjelhez (1935. június 29.).