Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

Ez az egyszerű felsorolás is érzékelteti, hogy ezen valóban zivataros évtizedekben nemcsak az egyszerű termelők lehettek a használt mértékeket illetően zavarban, hanem a közigazgatás irányítóinak is igen körültekintően kellett eljárniok, ha a sok tucatnyi pénznem valamelyikében kellett az egyes mértékekben megadott gabonák árát kiszámítani és lehetőleg elkerülni az átszámítások során a veszteséget. Helyzetüket nehezítette, hogy sokszor a rajtaütésszerűén megjelenő erőszakos török katonákkal, fenyegetőző tatár martalócokkal vagy mohó német és olasz tisztekkel kellett kiszolgáltatott helyzetben tárgyalni, alkudozni. A kila a különféle török katonák és hivatalnokok követeléseiben tűnik ismételten fel. 1663 szeptemberében „Szabó Györgytűi és Kovács Andrástúl küldöttünk az táborban 592 negyed árpát. Ebbűl adtának az nagyvezér számára hétszáz 47,5 kilát, az apró kilával... A rovónak 6 kilát, az budai vezérnek adtak belőle 230 kilát. Azelőtt is adott Szűcs István 200 kilát."

145 Az esetek többségében a kila nagyságát csak a XVII. században használt egyéb mértékegységekkel tudjuk meghatározni. Azokban az esetekben, amikor a két mértékegység aránya egyértelműen jelentkezik, a Kecskeméten és Nagykőrösön is oly gyakran használt fertály 4,56 kilával volt egyenlő. De előfordulnak ettől számottevően eltérő arányok is. A XVIII. században egy kilát egy pozsonyi mérővel vettek azonosnak, tehát kb. 60 liternek felelt meg.

146 A kis kila nyilván ennél valamivel kisebb űrtartalmú lehetett. A helyi feljegyzésekben a bácsi kila ritkábban tűnik fel ugyancsak a török hadseregnek történő szállítások alkalmával: 1686 januárjában Kecskemétre érkező körlevél utasította a város tanácsát, hogy Szegedre, ahova a török sereggel együtt Thököly is megérkezett, „...mingyárást 300 bácsi kila árpát, 5.000 kenyeret, 200 juhot, 100 vágó marhát, 200 szekér szénát, 200 oka vajat, 5 öreg szekeret álgyú alá, úgy 24 ökrével legyen, 30 szekereket lövő szerszám alá 6-6 ökrével...". Néhány hónappal később küldött körlevélben tűnik fel egy újabb elnevezésű kila: „Ti kutyák mingyárt hozzám két esküdt embert külön külgyetek... és 1.600 istámboli kila árpát, annyi lisztet az nép számára...".

147 Ezek minden bizonnyal valamivel eltértek a közönséges kila nagyságától, de kétséges, mennyivel. Sajnos a feljegyzések nem elég szabatosan rögzítik a különféle űrmértékek egymáshoz viszonyított arányát. A török hadseregnek beszolgáltatott gabona rovói, nyilvántartói is több alkalommal önkényesen jártak el, így a viszonylag kevés adat birtokában nehéz a pontos arányokat megállapítani. Szerencsére a helyi termések és dézsmák nyilvántartásakor más mértékeket vettek igénybe. Számunkra a mezővárosok gabonatermesztésének vizsgálata során a fertály és a negyed pontos meghatározása az igazán fontos. Hornyik János, Kecskemét kiváló monográfusa úgy vélekedett, hogy „Egy fertály vagy negyed száraz mérték nem jelentett egyebet, mint az e kötetben sokszor előforduló kassai köböl egy negyedét, vagyis egy közönséges vékát."

148 Buza János, aki a szomszédos Nagykőrös XVII. századi árviszonyait kutatta, figyelt fel arra, hogy „...fertály szavunk a XVII. században a Duna-Tisza-közének egyes területein mint űrmérték nem egy meghatározott mérő negyed része, hanem egy teljes mérő értelmében volt használatos." Becslése szerint a fertály 80-125 liter BKMÖL IV. 1504/m. Robotlajstrom, 1663. 103-105. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1985/b. 148-150., ill. 154-156. HORNYIK János, 1860-1866. II. 452., ill. 458. HORNYIK János, 1860-1866. III. 89.