Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

ERDÉLYI ERZSÉBET Névélettani vizsgálatok Kecskemét közterületi neveinek köréből 1850-1945

IV. 3. Tanulságok Az újonnan keletkezett több, mint félszáz név csaknem kizárólag tulajdonnévi eredetű. Mindössze két köznévi eredetű előtag akad közöttük: a Nádor és a Csángó. A legnépesebb csoportot a korabeli névadási indítékok legjellemzőbbike ihlette, az emlékállítás céljából adott nevek alkotják. A korszak politikai irányvonalát követve az alábbi hely- és személynévfajták szolgáltak az új utcanevek alapjául: elsősorban az elszakított területek vármegyéi, hegyszorosai, települései; a honfoglalás kori, törökellenes harcok, I. világháborús küzdelmek kiválóságai, szenvedő alanyai; a protestáns és katolikus vallás nagy alakjai; politikusok; országos hírű költők, írók, helyi kiválóságok neve. Alaki szempontból rendkívül egyhangú ez a névsor, hiszen zömében -i/y képzősek. A következetlenség funkciózavarhoz vezet: az emlékőrzők egyik része alapalakban, a másik viszont -i képzős formájában szerepel. Nándorfejérvár utca, Felső Komarnok utca, ugyanakkor Zsolnai utca, Eperjesi utca, Lévay utca. Ez utóbbi - bár itt még csak elírás - máris jelzi, hogy az -i képzős változatok, amelyek egybeeshetnek gyakori magyar családnevekkel, egy idő után zűrzavarhoz vezetnek. Jól példázza ezt a honfoglalás kori névbokorba szánt Alpár utca Alpári Gyula utcává válása. Hasonló metamorfózis történt Nagykőrösön az Alpári utca esetében, amely eredetileg a Tiszaalpárra vezető ősi irányjelző út nevéből a térképrajzoló szeszélye?/politikai beállítódása?/szórakozottsága? folytán Alpári Gyula utca lett. Úgy tűnik, a kecskeméti Lévai utca már születése pillanatában megindult ezen a „karrierpályán. Az esetleges névbokor megbomlása után még nagyobb az esély a névfajták keveredésére. A helyesírásra nemigen figyeltek az utcaelnevezők, hiszen a megmosolyogtató hibák mellett (Madách „hallhatatlan" drámaírósága) bosszantó a személynevek sorozatos elírása, illetve a nemtörődömség ezek hagyományos írásmódjával: helytelen a Teleky, Kerkápolyi, Lorántfy, Tomory, Csillén, Szegedi György névforma. Ez utóbbi név már a jegyzőkönyvben is kétféleképpen íródott: Szegedy és Szegedi. A Széchényi - Széchenyi névváltozat is felváltva fordul elő (a „Széchényi" forma is Istvánt, és nem Ferencet jelenti). Nagy a következetlenség egy-egy névtípus használatakor is: a szorosokból alakult formációk valamennyien -i képzőt kaptak, így nehéz visszakövetkeztetni a Bodza-szoros, Tölgyes-szoros, de Ojtozi-szoros és Gyimesi-szoros alapformára. Funkcionális zavar jelentkezik akkor is, amikor az emlékállító pozitív példák közé negatív ékelődik: pl. a Nándorfejérvár utca és a Murányi utca közé a Szultán utca. Ez különösen visszásnak tetszik, ha tudjuk, hogy mi lett ezeknek az utcáknak a sorsa: a Murányi és a Nándorfehérvári utca beépült, megmaradt a Szultán u. A mai névalakokban megfigyelhető a személynévi elemek helyes formában való rögzítése, de az emlékállító -i képzősök esetében elég vegyes a kép. Például: Alpár utca, de a Pusztaszer utca kétféle írásmóddal jelenik meg a térképen: az utca felirataként így, az utcanévsorban viszont Pusztaszeri formát ölt. A viszonylag koncepciózusán eltervezett utcanévegyütteseket a történelem vihara megtépázta, így ennek a területnek - a Voelker-telepnek - meglehetősen sokszínű névhalmaza alakult ki. A 21 „elszakított vármegye emlékére" tervezett névbokorból mára csak 4 maradt, kettő változatlan formában: Nyitra utca, Fogaras utca, kettő pedig -i képzővel gyarapodva: Tordai utca és Udvarhelyi utca. (Az első kettő az 1989. április