Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

ERDÉLYI ERZSÉBET Névélettani vizsgálatok Kecskemét közterületi neveinek köréből 1850-1945

- „Arra való tekintettel, hogy a Csongrádi utca és a Csongrádi út elnevezés zavarokra ad alkalmat, úgy a Csongrádi utcát, mint a Csongrádi utat együttesen Csongrádi útnak nevezi el" (tudniillik a közgyűlés). - A Mezei utca belső szakaszát a polgári leányiskolától a Rigó utcáig, ahol az utca megtörik és térszerűen kiképzése van, - Pósa Lajos kiváló íróról Pósa Lajos utcának nevezi el." Ez sem valósult meg, Mezei utca maradt a továbbiakban is. Pósa Lajos pedig Szeleifaluban kapott utcát. Két javaslatot elvetettek: A Csongrádi utca belső szakaszát Gárdonyi utcának, a külsőt pedig Tisza István utcának akarták elnevezni. Ezt nem szavazta meg a közgyűlés.

96 (Később mindketten kaptak utcát máshol.) Új utótaggal gazdagodott a város: a fasor mint közterületi elnevezés némi színt vitt a meglehetősen egyhangú névtípusok sorába. 1932-ben a római katolikus egyházközség kérésére az újonnan épült kegyesrendi gimnázium előtti terület a Piarista tér nevet kapja.

97 (Az 1860-as kövezeti térképen különben már szerepelt a „Piálisták" felirat). A következő 25 évben - néhány kérészéletű nevet leszámítva - nem történt jelentősebb változás a kecskeméti közterületi elnevezések körében. V. Összegzés Összegzésként a következő megállapításokat tehetjük: Az eddigi vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy Kecskeméten 25-30 éves intervallumokban követték egymást a nagyobb arányú utcanévváltozások. Az 1850-es első utcanevek hivatalos eljárás eredményeként születtek meg, a hivatalnokok felelősségteljes munkája folytán mégis magukon viselik az ösztönös népi névadás gazdag, színes és motivált, a táji, helyi adottságokhoz kötődő jegyeit. Később, a XIX. század második felétől, de különösen a századvég felé közeledve a történelmi fordulópontok, jelentősebb társadalmi események, politikai hangulatváltozások egyre erőteljesebben befolyásolták a névalkotókat, s ennek eredményeképpen a spontán, természetes névadás fokozatosan visszaszorult. A városvezetés gondossága, odafigyelése ellenére a XX. század elejétől Kecskeméten is elindult az a folyamat, amely országszerte a „panelnevek" divatjához: a helyhez nem kapcsolódó, a közterület jellegéről nem informáló, zömében emlékállító, tulajdonneves utcanévtípus elburjánzásához vezetett. A közelmúlt évtizedeiben, különösen az utóbbi tíz évben - elsősorban a Magyar Demokrata Fórum javaslata alapján (1990) - sikerült a régi, a város múltjához, szellemi örökségéhez szervesen hozzátartozó nevekből néhányat megmenteni. Jó lenne, ha ez a tendencia a későbbiekben sem gyengülne, és a következő generáció is tovább „építené" a múltat, őrizné és gazdagítaná a város névkincsét. BKMÖL IV. 1903/a 1933. 2034/1933. 40-42. BKMÖL IV. 1903/a 1932. szept. 28. 258.