Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

KEMÉNY JÁNOS Madarász Adeline (Adél) leveleiből 1903-1931

10. lever Budapest, 1917. június 27. Kedves Béla, /.../ Azok az idők amikor én az eseményeket komolyan vettem, s azt képzeltem, muszáj nekem beléjük kapcsolódni - jobban, mint ahogy az ember úgyis bele van kapcsolva: - régen elmúltak. Ez még Dalmatiában kezdett lemaradni rólam - a hol a H. E. B.! volt krétával az ajtómra írva - mert „hagyjanak engem békével!" volt a szavam járása - hát csúfságból felírta egy vén kanonok az ajtómra. - Szamár volt kben - de ezt véletlenül eltalálta. /.../ A feministák: - hát tudja Béla, az valami fé­nyes lesz ha a sok Kati és Sári meg a Prutyyk, Cacák, Pipikék és Iczikék fognak szavazni. A Caca esetleg a parlamentben - hogy hogyan nézem én ezeket a dolgokat - hát úgy, hogy mikor megyek át a hídon Pestre - nagyon gyakran belekerülök egy munkásnő csapatba, ezek Soc. demokraták, szervezettek, jönnek a gyárból. - Ezek és a feministák > < így vannak - mert a feministák ezek szerint „nacscságák", kalap van a fejükön. Én ezeknek az egyesületében (a „Soc. dem. Munkásnő egyesület") benn vagyok - de nem igen megyek oda, mert az összejöveteleiken úgy fogadtak néha, mint a kis kutyát mikor megjelenik a kuglizóban a babák között ejteni. - És ezt azért, mert én a feministáknál is vagyok. (A vezetőik kben kedvesek, de ők a munkásnők, nem értik hogy akinek tiszta blouseja és tisztességes keze van mit keres köztük - talán igázok is van - sőt nem talán, bizonyosan.) - Na igen: ahogy úgy jö­vök át a hídon, s ők is jönnek gondolom a dohánygyárból, üres kosarakkal s szidják azokat akiknek „mindenük van" - (ez is igaz, nekem is van itthon vagy 70 db tojá­som /.../- s tojás tudvalévőleg nincs Pesten. - Nekem ide hordják helybe, egy lépést se kell érte mennem - ők meg hiába várnak rá óraszám) - akkor úgy végignézege­tem őket. Gyönyörű nagy haja van a legtöbbnek, az a szép, fényes állatsörényre emlékeztető valami - ami az intellectuellck fejéről hova tovább eltűnik - szóval az élnem kapottság egyik jele. - Azután az arczuk: kbelől egy ötödrészük simpatikus. Négy brutális állkapcsú, alacsony homlokú vagy áll nélküli (de ez kevés, ez inkább a Prohászka hallgatóságánál gyakori s inkább a „műveltebb" osztályoknál - a nép in­kább állas) néger, vagy afféle tipikus „rossz cseléd" orrúra esik egy kedvesebb arcz, olyan, amelyet az uralkodó gondolat-formák nem torzítanak valami gyűlöletes kife­jezésüre. - S akkor - ez csúf, amit itt leírok, de Isten bizony így érzem - elgondo­lom, igazán itt az ideje, hogy ezek az erős állkapcsúak, a néger orrúak, az alacsony homlokúak, ezek jöjjenek sorra, ezek kerekedjenek felül és megtánczoltassanak minket, másmilyeneket, a miért nem tudtuk megcsinálni hogy ez a világ ne legyen egy ilyen ocsmány hely. - S aki nem vak: az látja hogy ezek vannak ma fenn - ezen semmiféle csűrés-csavarás nem segít, ez 20 év óta jön s most rohamosan - most már itt is van - és hogy nálunk egy sokkal csúnyább táncz is következhetik ebből mint máshol: ez megint csak a mi hibánk. Örülök, csúnya, vad örömet érzek, hogy Marcsáék fognak szavazni - és örülök hogy a Prutyik is ott lesznek. - Hogy ez ezudar lesz? - hogy a csudába ne lenne - de valami rosszabb, rettenetesebb dolog mint ez a háború - s mindaz ami még jön: nincs, és ennél valami rosszabbat még az asszonyok se csinálhattak volna. - Hát ha ezt tudták a férfiak, csak így megcsinálni - igazán nincs miért félteni a világ sorát az asszonyoktól, mert ennél nagyobb osto­Katona cs.; Levelek. Madarász A. ifj. Katona Bélának, 18. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom