Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - HEGEDŰS ANTAL Kossuth Lajos megnyilatkozásai 1848/49-ben a délmagyarországi lázadás kapcsán

lődhetnének... A szövetségi hatóság székhelye váltakozva majd Pesten, majd Bukarestben, egyszer Zágrábban, másszor Belgrádban lesz... Ennek legelső következménye az volna, hogy a zsarnok államok, amelyek e népeket most szolgaságban tartják, megbuknának... az ég nevére kérem a magyar, szláv és román testvéreket, hogy borítsanak fátylat a múltra s nyújtsanak egymásnak kezet... Ha fönnebbi tervet fölkarolják, elsőrendű, gazdag és hatalmas állam lesznek 30 millió lakossal... Egység, egyetértés, testvériség magyar, szláv és román között." Kossuth Lajos nemzetiségi politikájának ezt a kopernikuszi fordulatát Magyarországon senki sem fogadta el még Mocsáry Lajos sem.

35 Mindenki Magyaroszág területi integritásának csorbítását és a magyar nemzet szupremácíójának a megalázását látta benne. A nemzet, Deák Ferenc vezetésével, megállíthatatlanul haladt a Kiegyezés felé, és Kossuthnak keserűen kellett tudomásul vennie, konföderációs elgondolásaival magára maradt - és ekkor vált igazán száműzötté. Lényegében azonban, a reformkor és a szabadságharc magyar elitjének olyan „kelepcéje" realizálódott 1862-től egészen 1918-ig, amelyet Jókai Mór 1862-ben így fogalmazott meg: „Akarjátok-e a követelő nemzetiségek kívánatait teljesíteni? Ha azt mondjuk: igen - bevádolnak bennünket a magyar nemzet előtt, hogy az ország felosztásába egyezünk. - Ha azt mondjuk, Magyarország épségét meg akarjuk őrizni, akkor azzal vádolnak bennünket, hogy uralkodni akarunk a nemzetiségek felett".

36 Kossuth minden gondolatának mélyén, egészen haláláig az általa gyűlölt osztrák szupremáció megdöntése állt - az 1862 utáni magyar vezető réteg viszont azt tartotta, hogy „inkább megyek Bécsbe a németek, mint Belgrádba a ráczok közé". 35 A területi autonómia megadásáról még Mocsáry Lajos, a legradikálisabb kisebbségpárti magyar képviselő a 19. sz. második felében, úgy vélekedett, hogy az „nem más, mint Magyarország földarabolása". Ld. KEMÉNY G. Gábor, MOCSÁRY Lajos válogatott írásai. Budapest 1958. 367. 36 Magyarország története, i.m. 719.