Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

ORGOVÁNYI ISTVÁN A déli határsáv 1948 és 1956 között

zül hármat halálra ítéltek, ketten életfogytiglani börtönbüntetést kaptak. Bodó Istvánt és Császár Antalt még aznap kivégezték, az Ördögh Imrére kirótt halálbüntetést az Elnöki Tanács kegyelemből életfogytiglani börtönre változtatta. A Szegedi Népbíróság különtanácsa a további tizenegy vádlottat kettőtől tíz évig terjedő fegyházra vagy kényszermunkára ítélte, néhányukat örökre kitiltotta Szeged területéről.

1 A kitelepítettek és a kitiltottak egy részének kényszertartózkodási helyéül Salgótarjánt jelölték ki, és rendőri felügyelet alá helyezték őket.

15 A határsáv létrehozása A Kádár Jánosból, Péter Gáborból és Kristóf Istvánból álló bizottság megkezdte a határsávra vonatkozó korlátozó intézkedések kidolgozását. A Jugoszláviával határos 15 járásról jelentéseket kértek a megyei pártbizottságoktól, valamint az ÁVHtól, a Belügyminisztériumtól, a közigazgatási- és a rendőri szervektől. Kiküldtek hat napra az érintett megyékbe egy-egy bizottságot helyszíni vizsgálatra. A bizottságok vezetői a Szervezési Osztály megbízottjai voltak, tagjai pedig az AVH-t, a rendőrséget, és a közigazgatást képviselték. Ezek a bizottságok „a határmenti pártszervezeteknél politikai és szervezeti gyengeséget, jobboldali opportunizmust, számos helyen ellenséges beszivárgást tártak fel." A jelentések alapján a Titkárság által felállított háromtagú bizottság kidolgozta a déli határsávra vonatkozó intézkedések 24 pontból álló tervét, amit a Titkárság 1950. április 12-i ülésén ismertettek a többi pártvezetővel. Az ülésen a bizottság tagjain kívül jelen volt Rákosi Mátyás, Szakasits Árpád, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Marosán György, Kovács István, Horváth Márton és Donath Ferenc. A napirendi pont előadója Kádár János volt. Javaslata szerint a Jugoszláviával érintkező megyék területén (Csongrád, Bács-Kiskun, Baranya, Somogy, Zala megye és Vas megye Szentgotthárdi járása) az úgynevezett határsáv mélységét 15 kilométerben állapították meg.

16 A 15 kilométeres sávba hat megye tizenöt járása került, és körülbelül 310 város, község, illetve számottevő település volt ezen a különlegesen kezelt területen. Ha a határsáv 50 000-nél nagyobb lélekszámú várost érintett, akkor a határsáv vonalát a város határán kívül kellett meghúzni. A határsáv így körülbelül 9000 km

2-t „hasított ki" az ország területéből, amelyen mintegy 290 000-en laktak. Bács-Kiskun megye területén 3 járást és 22 községet érintett a határsáv. A Bajai járás területén Bácsbokod, Bácsborsód, Bácsszentgyörgy, Csatalja, Dávod, Gara, Hercegszántó, Nagybaracska, Vaskút és Bátmonostor, a Bácsalmási járás területén Bácsalmás, Bácsszöllös, Csikéria, Katymár, Kunbaja, Madaras, Mátételke, Mélykút és Tataháza, a Kiskunhalasi járás területén pedig Kelebia, Kisszállás és Tompa tartozott a 15 kilométeres zónába.

17 1950. július l-jétől ezen a területen csak különleges igazolvánnyal lehetett tartózkodni. A határsáv állandó lakóit állandó tartózkodásra jogosító igazolvánnyal látták el, az egy alkalommal beutazók számára egy ettől különböző, ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolványt rendszeresítettek. Az igazolványt kezdetben a községi jegyző, majd a községi tanács vb adta ki. Az engedélyeket nyilvántartották, egy község lakóinak engedélyei sorszám szerint egymást követték, a városokban ugyanez volt a gyakor14 TH V-16434. Bodó István és társai Ugye. 15 TH V-14259. Nógrádi Vilmosné Ugye. 16 MOL 276. f. 54. cs. 94. o.e. 17 MOL A Határőrség Országos Parancsnokságának iratai 1945-1989. (a továbbiakban XIX-B-10.) IV./l,3,4,5-18/1952. 13.d.