Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

MOLNÁR JÁNOS Baja város népoktatásáról az 1800-as évek utolsó évtizedeiben

ismeri külvárosban, miután a most említett szállási három tanoda befogadásukra elégtelen, sőt e város rész egymástól távol is van, mintegy 300 tanköteles nélkülözi a tanítást és nevelést. Ennélfogva e kérdéses tanoda, hogy égető szükségnek megfeleljen nagyobbítandó; a vegyes egy új leányosztály fölállíttatása által megszüntetendő; végül a „Homok" nevű külvárosban, nehogy annyira nélkülözzék a nevelés és tanítás áldásait egy al elemifi- és leány osztály lenne felállítandó. D) Baja város tényleg fönn álló tanodáinak száma 10, a fölállítandó 4-gyel 14, az engedélyezett magán tanodákkal 17-re rúg... Hasonló megállapítást tesz később a Bács-Bodrog megyei iskolai tanács 1874. évi jelentése, amelyben Baja nem úgy szerepel, mint ahol az oktatás feltételei jók. Másrészt az 1882-83. tanévben megjelent „Értesítő" tartalmazza azt az iskolaszéki megállapítást, miszerint a város elemi iskolaépületeinek ügye 1832 óta „húzódik". Konkrétan is megnevezi a felvégi iskola tarthatatlan helyzetét, miszerint itt az oktatást évtizedek óta „bérhelyiségekben" tartják. Ugyanitt olvasható a homokvárosi iskoláról: „Míg a tantermek ezen városrészben nem szaporíttatnak, az h osztályt végzett tanulók innen részint a szállásrészi iskolákban, részint a belvárosban lereltetnek. " A belvárosban sem volt jobb a helyzet, hiszen az itt élő iskoláskorú fiúk is az ún. zsandár laktanyába kényszerültek, ahol is három típusú oktatás folyt. Az egyik igazgató így jellemezte a körülményeket: „A helyzet egyre tűrhetetlenebbé vált. A szűk épületben két különböző igazgatás alatt álló és különböző rendszabályokkal bíró iskola több mint 500 főnyi tanulósága volt szorítva. Mit ért ez a tanulás, mikor a poros, szénsavas levegőben elpetyhüdt test, nyomott agy nem bírta a munkát. Alig húzta ki a lábát a félezer tanuló, jött nap-nap után a kereskedő és iparostanulók serege, hogy lámpavilágításnál használja el a förtelmes levegő utolsó maradékát. Három iskola vallotta így a közösségnek kárát majdnem negyed század óta. "

7 A törvény III. fejezet 11. §-a szerint „A hitfelekezetek mindazon községekben, hol híveik laknak, saját erejökből tarthatnak fönn és állíthatnak föl nyilvános népoktatási tanintézeteket, ..." Ennek szellemében 1870-ben Haynald Lajos kalocsai érsek kezdeményezésére, valamint 20.000 forint adományával épül meg a „Miasz-szonyunkról nevezett kalocsai szegény iskolanővérek" vezetésével az az elemi népiskola, amely évtizedekig a bajai leánytanulók oktatásának-nevelésének ad otthont. Érdemes röviden bemutatni a megvalósítás útját, azt a példás összefogást, amit az egyházi és világi személyiségek és testületek, valamint magánosok tanúsítottak. Az események alakulására az 1868. május 7-i képviselőtestületi ülés hatott jelentősen. Az alábbiakban adjuk közre a tanácskozáson született határozatot. ..Olvastatott főtisztelendő Latinovits Gábor prépost-plébános úrnak egy nőzárdai neveidének felállítása iránt közrebocsájtott és a képviseleti testülethez intézett felhívása. Végeztetett. A kitűnő szakavatottsággal és megczáfolhatatlan igazsággal írt és a nőzárda neveidének Baján leendő felállítása iránt közzétett felhívás örvendetes tudomásul vétetvén, az abban felkarolt eszmék terjesztése minden egyes képviselőnek erkölcsi kötelességévé tétetett a nőzárda neveidének felállítása pedig a képviselő testület viharos tetszés nyilatkozatai között elfogadtatott; mihez képest a szőnyegen forgó ügy iránti kimerítő tervezett 6 Kalocsai Érseki Levéltár Kalocsa. Kalocsa-Bács főegyházmegye plébániai iratok Baja (Továbbiakban: KEL plébániai iratok Baja) 158/1864. A korabeli szövegben szereplő kifejezések: tanoda = osztályterem, illetve iskola tanonczok = elemi iskolai tanulók 7 MOLNÁR János, 1992.