Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Jelentősebb közigazgatási változások a mai Bács-Kiskun megye területén 1848-ig

minőségileg különbek lehettek egykoron, mint amit később az elemi csapásként elterpeszkedő futóhomok képezett. A XV-XVI. századra a mezővárosok és falvak sora virágzó és kultúrterületté tette nagyobbrészt a két folyam közét. A hódoltság korában azután ez a táj csaknem teljesen elvadult, szántóföldjeit elhagyták, erdőit nagyobb részt kiirtották, és később a futóhomok gyors terjedése révén sok korábbi kisebb-nagyobb tó, erdő és liget, mindmegannyi színfolt tűnt el e vidékről. Az kétségtelen, hogy éghajlata igen hasonlíthatott a maihoz, de az is kétségbevonhatatlan, hogy az egykor fában sokkal gazdagabb, kötöttebb talaj az állattenyésztők és a földműveléssel foglalkozók számára egyaránt kedvezőbb feltételeket biztosított mint a mai.

90 A kunok megyénk területén 1239-ben jelentek meg, amikor Kötöny (Küten) uralkodó és népe számára IV. Béla királyunk letelepedési engedélyt adott. Folyamatos ittlétükre viszont csak 1246-tól került sor, amikor a magyar uralkodó Bulgária területéről visszahívta őket a tatárjárás után jórészt néptelenné vált vidékre.

91 Az egykor közel negyven ezer családból álló kun nép lényegesen nagyobb területet vett igénybe az ország középső részén, mint amekkora a mai Kiskunság és a Nagykunság. Az 1279-ben elfogadott un. II. kun törvény értelmében a Duna-Tisza között, a Körös folyó mellett, a Maros és a Körös között és azok partjain, a Temes és a Maros között és körülöttük lévő nemesek és várjobbágyok lakatlanná vált birtokait vehették igénybe, de le kellett mondaniok a monostorok és az egyházak földjeiről.

92 A kunok által használatba vett területeket tehát még hozzávetőlegesen is nehéz behatárolni. Kétségtelen, hogy Bodrog megye területén is számottevő kun lakosság telepedett meg, szállásaik északi határai pedig Ocsáig és Dabasig nyúltak fel. Egy-egy csoportjuk pedig részben a Csepel szigeten, részben a Dunántúlon is megtelepedett.

93 A kunok és a jászok jogszolgáltatásuk és érdekeik védelme terén mindvégig viszonylag szoros kapcsolatban maradtak a magyar uralkodókkal. Földjeiket közvetlenül a királytól kapták, és azt királyi, avagy koronabirtokként kezelték, magukat pedig királyi népnek tekintették. Kiváltságaik is ebből az alapállásból eredeztethetőek. Legfőbb uruknak kezdettől fogva magát a királyt tekintették.

94 0 Kecskemét határában is pl. már csak Törökfái, Kisfái, Talfája neve őrzi az egykori jelentós erdőit létét. 91 Ez a Nyugat-Szibériában kialakult nép 1055-ben lépett Európa területére. 1061-ben a kijevi fejedelem ellen viseltek hadat, maguk eló'tt űzve az úzokat. A mongolok 1223-ban a Kalka menti csatában leverték az egyesült orosz-kun sereget, és ezért a Dnyepertől nyugatra voltak kénytelenek letelepedni. 1237-1238 közötti mongol támadás után kényszerültek tovább menekülni. GYÖRFFY György, 1987. III. 526-527. 92 A kunok hét nemzetsége öt egyházmegye területén szóródott szét: a kalocsai érsekség, illetve a váradi, az egri, a csanádi és a váci püspökségek által felügyelt térségben. GYÖRFFY György, 1987. III. 529. 93 HORVÁTH Lajos, 1995. 74-77. IV. Kun László volt az első uralkodó, aki feleségének adományozta Csepel szigetet. Valószínűleg Erzsébet királynő már telepített ide kunokat. Az viszont bizonyos, hogy 1347-ben Kumcheg comes kun kapitány engedélyezte, hogy 12 sátoralja kun áttelepüljön Becsei Töttös mesternek a birtokára.