Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)
Tóth Ágnes A MAGYARORSZÁGI DÉLSZLÁVOK HELYZETE ÉS TÖREKVÉSEI 1945-1948 (Dokumentumok)
Magyarországnak abban a törekvésében, hogy a demokrácia alapjára helyezkedve, népeit felemelje, nem lehet szebb és maradandóbb alkotása, minthogy népkisebbségeinek, így a bunyevácoknak is kulturális, gazdasági és politikai, iskolai szabadságot adjon. Nemzetiségeink megelégedettsége a világ közvéleménye előtt nemcsak emelkedett gondolkodásunkat bizonyítja, hanem arra is alkalmas, hogy külföldön rekedt számottevő véreink számára ugyanolyan elbánást igényeljünk, mint milyent mi készséggel megadunk a másajkú polgároknak. Csuka János sajtóelöadó 4. BAJA, 1946. május 19. MOLNÁR ERNŐ JELENTÉSE A MAGYARORSZÁGI DÉLSZLÁVOK ELSŐ NAGYGYŰLÉSÉRŐL 19 A gyűlésen 2-3 ezer főnyi délszláv közönség vett részt, legnagyobb részt a Baja környéki délszláv lakosságú falvakból. Délszláv és részben magyar nemzeti lobogókkal és vörös zászlók alatt vonultak fel Stalin és Titó elvtársak arcképeivel és Rákosi elvtárs egy arcképével. A közönség nyugtalan volt, magatartásából kitűnőleg elsősorban a reakciós magyar tisztviselők eljárását és délszláv iskolák hiányát sérelmezi. A magyar kormány nevében Antall József újjáépítési miniszter szólalt fel. Arról beszélt, hogy a kormány a nemzetiségi jogokat biztosítani kívánja, iskolákat fog felállítani, de viszont megkívánja a délszláv nemzetiségű magyar állampolgár államhűségét is. Beszéde majdnem botrányba fulladt. Állandó közbeszólások szakították meg, azt kiáltották a közönségből, hogy az ígéretekből már elég volt. Amikor a kisgazda-pártot említette, a közönségből azt követelték, hogy adják át a kormány-hatalmat a kommunista pártnak. Utána pártunk nevében én szólaltam fel, lényegében arról beszéltem, hogy a magyarországi délszlávoknak biztosítani kell ugyanazokat a nemzetiségi jogokat, amelyeket a magyarok élveznek Jugoszláviában. Kiemeltem, hogy ennek előfeltétele, a magyar államapparátus megtisztítása a reakciós elemektől. Az elfogadott létszám apasztási rendelettel az erre irányuló akció meg is indult és pártunk mindent el fog követni, hogy a rendelet a reakció elleni küzdelem szempontjából, minél teljesebben és minél gyorsabban valósuljon meg. Felszólalásomat tapssal és helyesléssel kísérték. Különösen élénk tüntetés volt Titó elvtárs nevének említésekor. Felszólaltak Magyarország egyes délszláv vidékeinek kiküldöttjei. Ezek általában a kisebbségi jogok elismerését követelték. A szláv népek testvériségéről beszéltek. A beszédekben a magyar demokrácia törekvéseinek elismerése, amennyiben a szerb nyelvű beszédekből kivehettem, nem igen szerepelt. Az egyik felszólalót, egy báránya megyei papot, mint fasisztát jellemezték előttem. Felszólalt még két szlovák. Tudtommal a szlovák népcsere bizottság tagjai, akik a szlovák-magyar népcsere szükségességét hangoztatták. A felszólalók között szerepelt még a szovjet városparancsnok. Rob elvtárs a zalai és somogyi délszlávok nevében szólalt fel. A népgyülésről üdvözlő táviratokat küldtek többek között Stalin és Titó elvtársnak, Benesnek és a Moszkvai Szláv Bizottságnak és különböző szervezeteknek, magyar részről pedig Tildynek, Nagy Ferencnek, Rákosi elvtársnak és Szakasitsnak. Az ország különböző részeiből jött 19. PIL. 274. f. 10 cs. 36. öe.
