Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Források - TÓTH Ágnes: Bibó István memorandumai a magyarországi német lakosság kitelepítésével kapcsolatosan

1945. április 25. — során a völgységi járás sváb lakta falvaiba telepítette le a bukovinai székelyeket. Eljárásakor 4300 esetben önkényes vagyonelkobzási határozatot hoztak, s 11 község svábságát — mintegy 20.000 személyt — internálótáborba zártak.

1 Amikor Bibónak tudomására jutott, hogy egész sváb lakta falvak lakosságát telepítik ki a mezőkre, ahol „éhség, betegség, gyermekhalál kezdődik", Keszthelyi Nándorral — aki akkor a belügyminisztérium nemzetközi osztályának volt a vezetője — Erdei Ferenc belügyminiszter elé vitték az ügyet. Erdei — ugyancsak Bibó emlékezése szerint — „meghökkenve fogadta ezt, majdnem hogy meggyanúsított, hogy sváb szépanyám és szépapám motoszkál bennem, s talán úgy érezte, hogy ez csak egyike a sok kilengésnek, amivel a rendőrségi tárgykörben őt naponta ostromolták."

2 Erdeit azért is érzékenyen érintette az ügy, mert néhány héttel azelőtt — Kerék Mihálynak, az Országos Földhivatal vezetőjének és Kovács Imrének a javaslatára — ő maga is fogadta és támogatásáról biztosította az önjelölt kormánybiztost. S Bodor visszaemlékezései szerint, Erdei támogató értelmű, levélben! utasítást küldött Cser Sándornak, Tolna vármegye főispánjának is. Igaz, azt még Bodor is megjegyzi, hogy Erdei Ferenc a levél átadásakor rákérdezett: tulajdonképpen kinek a megbízásából jár el Bodor. „Látszott, ő sincs tisztában azzal, hogy ennek a kérdésnek súlyos belügyi vonatkozásai vannak."

3 Bibó István 1945. május 14-én fogalmazott memorandumában részletesen elemzi a sváb kérdés adatait, s telepítéssel történő megoldásának következményeit is. Józan okossággal tárja föl a szemléleti összefüggéseket, azt, hogy a felszínen megjelenő problémákat súlyuknak megfelelően — a gyökerekig lemenőén — kell orvosolni, mert még nagyobb bajok hordozóivá válhatnak. A memorandumban a kérdés komplexitásának megfelelően több oldalról — erkölcsi, politikai és gyakorlati szempontok figyelembevételével — vizsgálta az ezzel kapcsolatos megnyilatkozásokat, eljárásmódokat. Határozottan rámutatott azoknak a zsákutcás megoldási módoknak a veszélyeire, amelyek által pillanatnyi előnyökhöz juthat ugyan mind a kormány, mind pedig a társadalom, de ezzel egyáltalán nem járul hozzá a probléma megoldásához. 1. Bodor György telepítési tevékenységével részletesen foglalkozik Kőhegyi Mihály — Tóth Ágnes: Bodor György összefoglaló jelentése a Bonyhád környéki telepítésekről (1945.) In.: A völgység két évszázada. Bonyhád, 1991. 129-140. 2. Huszár Tibor: Bibó István. Beszélgetések, politkai-életrajzi dokumentumok. Debrecen, 1989. 91. 3. Bodor György: Székely honfoglalás 1945-ben. In.: Forrás, 1975. 3. szám. 76.