Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - II. rész: 1757

az össztermés kb. 12 683 mázsa volt, ami alapján a 2872 háztartásra 4,42 mázsa búza jutott. Tehát az egy háztartásra jutó átlagon belül érdemi változásról nem szólhatunk. Úgy látszik, hogy a város lakóinak az ellátása lehetett a termelés fő célja, a szállítási nehézségek miatt távoli piacokon történő tömeges értékesítésre nem gondolhattak. A búzatermelésben részt vállalók száma az ötven év alatt 348-ról 930-ra nőtt. Ez valamivel több, mint két és félszeres növekedést jelent. A búzatermelésben részt vevők száma viszont több mint hatszorosára emelkedett! Ez tehát azt is jelentette, hogy az ilyen jellegű helyi felvevőpiac rohamos növekedése ment végbe a század első felében. Az egyes rétegeken belül a gabonatermelésből való részesedés, illetve kiszorulás igen eltérő arányokat jelez. A század elején a törpegazdáknak még 16%-a megtermelte saját kenyérgabonáját, a század derekán már csak minden tizedik. A kisgazdák között a visszaesés még jelentősebb: korábban kb. 88 %-ban termelték meg kenyérgabonájukat, most csak 58%-uk volt erre képes. Igen figyelemre méltó, hogy a középgazdákon belül is jelentősen nőtt azok száma, akik az adatfelvételek alapján kénytelenek voltak vásárolni a kenyérgabonát, illetve a lisztet: a század elején csak egyetlen ilyen gazda akadt, most 8,4%-uknál nem tüntettek fel búzatermést. Feltűnő, hogy a nagygazdák között is található már a század derekán 6 fő (2,6%), aki nem fizetett adót búzatermés után. Ezek az arányeltolódások természetesen azt is érzékeltetik, hogy számottevően nőtt azoknak a gazdaságoknak a száma, amelyek egyértelműen eladásra termeltek búzát. Az ez irányú differenciálódást érzékelteti, hogy a nemesek korábban kivétel nélkül a búzatermelők között találhatók, most közel negyedrészük vásárlásra kényszerült. Igaz, hogy nagyobb hányaduk tetemes mennyiségű kenyérgabonájának értékesítéséből jelentős bevételre számíthatott. A lakosságnak nem egészen 0,8%-át kitevő nemesség csépelhette el a búza közel négy százalékát. A zsellérek elenyészően kis része foglalkozott búzatermeléssel: mindössze 3%. A ridegek között pedig csupán egyetlen ilyen akadt. A búzatermés döntő hányada a gazdák csűrébe került, pontosabban a közepes és a nagygazdák többségének csűrébe, vermeibe. Annak érzékeltetésére, milyen feleslegek, árukészletek halmozódtak fel kezükben, érdemes kiemelni, hogy a 241 búzát termelő középgazda-háztartásra átlagosan 10 mázsa búza jutott, míg a 227 búzatermelő nagygazdára átlagosan közel 22 mázsa. Bár kétségtelen, hogy a paraszti árutermelésen belül a kenyérgabona termesztése egyre figyelemreméltóbb lett, tudatosítanunk kell, hogy ekkor még az ebből származó haszon a tényleges bevételnek csak töredékét jelentette.