Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

NEMZETISÉGEK OKTATÁSÜGYE - MÁNDICS MIHÁLY A csávolyi délszlávok anyanyelvi oktatása (1748—1978)

török területről és többet is akart a temesi részekre, ha a letelepedésre en­gedélyt adnak s helységeket jelölnek ki nekik. A szerbeket csakhamar követték a boszniai bunyeváczok is. Miksa bajor választófejedelem, császári fővezér a bácskai Szireg mellett táborozott hadaival, tehát éppen a megye felszabadításával volt elfoglalva, midőn a bunyeváczok részéről követség érkezett hozzá. A boszniai zicsári táborból Markovics és Vidákovics bunyevácz vezérek azzal fordultak a császári fő­vezérhez, engedje meg nekik, hogy 5000 főnyi csapatukkal Szabadkán, Baján és Szegeden telepedhessenek le s a török ellen harcolhassanak. Miksa választófejedelem 1687. július 9-én levelében a bécsi udvari haditanácspárt­fogásába ajánlotta a bunyeváczok kérelmét s a haditanács szeptember 1-én kiadta az ügyet véleményezésre Caraffa Antal altábornagynak. Mivel Caraffa az általa katolikus rácoknak nevezettek kérelmét kedvezően bírálta el, a bunyeváczokat Bács, Baja, Szabadka, Zombor és Szeged városaiba helyőrségi szolgálatra osztattak be. A szent-ferencziek gyöngyösi krónikája szerint a bunyeváczok ez alkalom­mal 18 szerzetes vezetésével jöttek Szabadkára, ahonnan egy részük Szeged­re, Zomborba, Bajára költözött. A szerzetesek miután küldetésüket befejez­ték, visszatértek Boszniába, csupán egy Sárcsevics Angelosz nevű maradt Szabadkán. Az így beköltözött bunyeváczok az eddig ismert összes kútfők szerint a ferenczrendi szerzetesek ösztönzésére a török uralom elől menekültek ha­zánkba. E kivándorlás tehát már szervezettebb és jellegét tekintve külön­bözik a XVI. századitól, amikor a nép vagy a török hadakkal, vagy kisebb csoportokban, mint török jobbágy jött vidékünkre. A boszniai ferenczesek történetírójának elbeszélése szerint a menekülő csapatok eleje állítólag Rámából indult ki 36 szerzetes vezetése alatt és Dalmátiában Sinj helységben telepedett le. Más csapatok Moroviczáról a Szerémségbe, Diakovár környékére és Frebrniczáról Baranyába, Mohács vidékére, végre a gradovári helységbeliek megyénkbe, Bácsba költöztek át. Utóbbiak úgy látszik 1687 körül telepedtek át, mégpedig valószínűleg Radnits Mihály ferenczrendi tartományfőnök kezdeményezése folytán, aki állítólag bácskai ember volt, szintén hazatért Magyarországra és utóbb a budai zárda guárdiánja lett. Baján az 1722-es kánoni vizsgálat adatai szerint az itteni dalmaták Szent Antal temploma még a török háborúkat megelőző időből való s a plébánia a ferenczeseké volt." 5 Ezt megerősíti a már idézett Ivan Antunovic, amikor az 1719-es esztendőt 5 Trencsény Károly: A Bács-Bodrogh Vármegye Történelmi Társulat Évkönyve. Zombor. 1904. XX. évf. III. füz. 119—133. o.

Next

/
Oldalképek
Tartalom