Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

ROMSICS IGNÁC A Duna melléki ellenforradalom

megbízottak és nyomozók állították össze.

387 A büntetőeljárás alatt állóknak pedig általában csak kis hányadát, a szervezőket és a vezetőket végezték ki, az elfogottak többségét kisebb-nagyobb fegyház- vagy börtönbüntetésre ítélték. A Csepeli Forradalmi Törvényszék 2 napig hallgatta ki a Ráckevén letartóztatott mintegy két tucatnyi személyt, s közülük hármat, egy volt főhadnagyot, egy volt csendőrfőhadnagyot és egy gazdagparasztot ítélt halálra.

388 Azonosítani lehet, hogy a kivégzett főhadnagy nem más, mint Paulheim Elek, aki a budapesti ellenforradalmár tisztek Csepel-szigeti megbízottja volt, s Honig listáján mint a csepeli ellenforradalmárok vezetője szerepelt.

189 Kiskőrösön is csak az ellenforradalom 3 irányítóját végezték ki, a letartóztatott másik 38 ellenforradalmár egy részét szabadonbocsátották, egy részét kényszermunkára ítélték, harmadik csoportjuk pedig pénzzel válthatta ki magát a büntetés letöltése alól.

390 A III. tengerész zászlóalj törvényszéke az elfogott 25 Soltszentimre környéki lázadóból ötöt ítélt halálra, a másik húsz lázadó 10—-10 évi fegyházbüntetést, ill. 15—15 évi kényszermunkát kapott.

391 Ezeknek a bíróságoknak a munkáját tehát a forradalmi időszakban érthető és indokolható szigor s a Magyar Tanácsköztársaság célkitűzéseihez méltó körültekintő és differenciált ítélkezés egyaránt jellemezte. Nincs teljes képünk a Szamuely Tibor elnöklete alatt működő rögtönítélő bíróság által halálraítélt ellenforradalmárok öszetételéről. Mindössze a Kalocsán kivégzettek nevét és foglalkozását ismerjük. A Vörös Hadsereg Rögtönítélő Forradalmi Törvényszéke Kalocsán 3 birtokosparasztot, 5 napszámos agrárproletárt, 2 tanítót, 2 kisiparost, 1 joghallgatót, 1 zenészt, 1 uradalmi intézőt és 1 szolgabírót ítélt halálra.

392 Az* azonban kiderül a forrásokból, hogy az ellenforradalom legfőbb helyi szervezői és irányítói sem Solton, sem Dunapatajon, sem Kalocsán nem voltak a kivégzettek között, ők idejében a déli demarkációs vonalon túlra menekültek. Jogos büntetésük alvezéreikre, s a mozgalom egyszerű résztvevőire hárult. Az igazságszolgáltatás ezeken a helyeken átcsapott szigorú példastatuálásba, ami ilyen mértékben szükségtelen, s hosszab távon káros hatású volt. 387 PmL. PPSKk Vm. kormányzótanácsi megbízottjának ir. Ált. politikai ügyek. 10. old.; Kiskunhalas Helyi Értesítője. 1920. máj. 20. 20. évf. 21. sz. 2. old.; uo. 1921.máj. 18. 21. évf. 20. sz. 2. old.;u.o. okt. 5. 21. évf. 40. sz. 2. old. ; PIA. 028. f. 1920—

Б. 12 222. ő. e. 4. old. ; u.o. 019. f. 1920—B. 2004. 6. e. 28. old. és VÁBY, 45. old. 388 PmL. PPSKk Vm. Törvényhatósági Biz-nak Közgyűlési jkv-e. 1919. 457. sz. 48. old., valamint SARLÓS 131. old. és FARKAS, 78. old. 389 HIL. MT. A Hőnig-per iratai. 124/2. 37. old. 390 Kiskőrös és Járása. 1919. dec. 21. 13. évf. 51. sz. 3. old. 391 PIA. 005. f. TAGYOB. 11/29. 6. e. 59. old. 392 KN. 1919. szept. 10. 43. évf. 47. sz. 4. old.; B—KmL. Kalocsa. Kig. ir. 233., 2541., 3001—3000/1919. és WINKLER, 145. old. 21 Bács-Kiskun megye múltjából III. 321