Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből I. 1948-1956 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 3. (Budapest, 1998)

Dokumentumok (Forrásközlés)

megszervezéséhez és általában a gazdaságosság növeléséhez olyan szakemberekre van szükség, akik műszaki felkészültségük mellett kellő gazdasági képzettséggel is rendelkeznek. Ennek az igénynek az a forrása, hogy az ipar és a közlekedés vezetésének /a termelés tervezésének, diszpécser-rendszerű irányításának/, a mühelyi és üzemi munka műszaki és szervezeti kialakításának, a munka megszervezésének és normázásának, az ipar és a közlekedés felső vezetésének a feladatai komplex műszaki és gazdasági feladatokat jelentenek. E feladatokat egyoldalúan csak műszaki, vagy csak gazdasági képzettséggel rendelkező szakemberek általában nem képesek sikeresen megoldani. Az egyoldalúságnak gyakran látható jele az, hogy egyes vállaltoknál, sőt egész iparágak irányításában a műszaki vezetés nem tesz magáévá alapvető gazdasági célkitűzéseket és nem ismeri fel azok megvalósításának lehetőségeit, mert nem jártas a termelés gazdaságtanában, az ipari munka műszaki és gazdasági elemzésének módszereiben, a termelés megszervezésének fejlett eljárásaiban. A gazdasági vezetés pedig épen [!] kellő műszaki felkészültség hiányában, gyakran megreked a feladatok kitűzésénél, ismételgetésénél és nem képes a kellő kapcsolatot megtalálni a műszaki tervező és végrehajtó munkával. Szükség van tehát olyan szakemberekre, akik megfelelő összetételű, egyetemi színvonalú műszaki és gazdasági alapképzettség birtokában képesek a feladatok műszaki és gazdasági tartalmát felismerni és megoldásukra a megfelelő eszközöket megtalálni. Az ismertetett célkitűzések érdekében a Szovjetunióban nagy súlyt helyeznek a mérnökök és technikusok gazdasági továbbképzésére. Emellett a Szovjetunióban, a Lengyel, Csehszlovák, valamint a Német Demokratikus Köztársaságban műszaki és mérnök-közgazdasági egyetemeken olyan műszaki kádereket képeznek ki, akiknek képzettsége egyforma magas színvonalon kiterjed a műszaki ismeretekre és a termelés gazdaságtanára. A hazai ipar, építőipar és közlekedés káderszükséglete indokolttá teszi, hogy a baráti országokhoz hasonlóan - egyenlőre levelező oktatásban - szervezett formában biztosítsuk mérnökök gazdasági továbbképzését, s ennek alapján a mérnök-közgazdász oklevél megszerzésének lehetőségét. /A bizottság néhány tagja javaslatot tett mémök-tervgazdász elnevezésre is/. Célszerűnek látszik, hogy néhány éven belül a műszaki egyetemeken évfolyamonként 20-25-ös csoportokban megindítsák a mérnök- közgazdász képzést a nappali oktatás keretében is. Szükséges, hogy az Országos Tervhivatal vegye figyelembe ezt az oktatási formát a káderképzés távlati terveinek a kidolgozásánál. Az iparban és a közlekedésben ki kell jelölni azokat a funkciókat, amelyek ellátására - azok képesítéshez kötése esetén - a mérnök-közgazdász oklevél jogosít.

145