Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Szabó András Péter: Beszterce város és az erdélyi fejedelmi udvar látogatásai
Szabó András Péter: Az erdélyi fejedelmi udvar besztercei látogatásai 151 A szász autonómia eresztékeit talán nem is annyira Báthory Gábor rossz emlékezetű uralkodása gyengítette meg, hanem I. Rákóczi György országosának első békésebb esztendei, amelyeket a fejedelem az ország rendjeinek, köztük a szászoknak kíméletlen háttérbe szorítására használt fel.92 Rákóczi még 1636 elején, Bethlen István fenyegető készülődése idején több várossal, köztük Besztercével is tárgyalásokat folytatott arról, hogy szükség idején udvarával és katonáival együtt fogadják be falaik közé. Fennmaradt a fejedelem 1636. február 20-án kelt biztosítéklevele is, amelyben megnyugtatja a várost, hogy ebben az esetben emberei saját pénzükön élnek majd, és jó fegyelemben tartja őket.93 A következő esztendőkben (1637-1638) komoly ellenállást leküzdve minden szász városra sikerült ráerőltetnie az udvar megnövekedett igényeit.94 Ennek eszközéül mindenhol az udvar és a katonaság befogadását ígérő, hasonló tartalmú kötelezvény, és az arra fejenként, Márkusfalvi Márton és Szalánczi István fejedelmi biztosok előtt letett eskü szolgált, amelyet később néhány évenként minden újonnan polgárjogot nyert egyénnek meg kellett ismételnie. 1637 januárjában Segesváron támadt lázongás a Rákóczi által rájuk erőszakolt eskü miatt,95 1637 februárjában pedig Brassó került komoly összeütközésbe a fejedelemmel az udvar látogatása kapcsán. A városi tanács merészen arra kérte a Fogaras felől érkező Rákóczit, hogy ezúttal a hivatalos invitálás ellenére is kerülje el Brassót, mert kísérete a kósza hírek szerint túl nagy, a polgárság retteg.96 uradalom szerepe is növekedett az időszakban, és a fejedelem egyik jelentős mellékrezidenciájává vált. 92 Az erdélyi szász történetírásban hagyományosan Báthory Gábor szebeni uralma testesíti meg a fejedelmi hatalomnak az autonómiával szembeni törekvéseit, a későbbi fejedelmek kevesebb figyelmet kapnak. Ennek viszonylag recens példája: DAUGSCH 1990. 93 1636. február 20. Kolozsvár. I. Rákóczi György assecuratoriája Beszterce városnak: „Assecuráljuk ez mi levelünkkel Beszterce városában lakozó minden rendbeli híveinket, hogyha nekünk ez szükségnek idején az városban kellene bemennünk avagy szorulnunk, ott benn való lakásunkat minden alkalmatossággal úgy igazgatjuk, s hozzánk tartozókat oly fenyítékben tartjuk, mennél jobban lehet, pénzeken éljenek, őkegyelmek is mindennek igazság szerént való árat rendelvén és elégedendő commeatusok is lévén, sőt az Úristen csendességre és békességre fordítván országunk állapatját mindenestől az városból kimegyünk, s az várast ezen mostani állapatjában magok gondviselések alatt hagyjuk minden immunitásival együtt, kit ígérünk őkegyelmeknek sub bona fide Christiana.” MNL X 1249. 1636/No. 27. (454. tekercs). 94 KRAUS 2008. 179-180., 186-188. p. Kisebb időrendi pontatlanságokkal, a szebeniek eskütételét például 1637-re keltezve. 95 KRAUS 2008. 186. p. EOE X. 4. p. 96 1637. február 12. Brassó. Brassó város tanácsa I. Rákóczi Györgynek. MNL OL E 190. Levelezés. 9. dob. No. 1972. Kiadva: EOE X. 101-102. p. Illetve a kiadatlan fejedelmi válasz: 1637. február 13. Feketehalom. „Bizonyságunk is az Úristen, gonosz végre, hűségtek kárára nem is vöttük volt élőnkben utunkat. Hűségtekhez penig minket nem is Gerendi Már-
