Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Szirtes Zsófia: "Ipsum populi eligant, qui melius videbitur expedire". Szász János szebeni királybíró választásának várospolitikai kérdései
Szirtes Zsófia: „Ipsum populi eligant, qui melius videbitur expedire. 497 lyezzen. Ez azonban már nem várospolitikai, hanem rendi és országos politikai kérdés. Amikor Nagyszeben kísérletet tett a szabad tisztújításra, a Guberniummal ellentétben a fejedelmi kori jogszokás helyett a középkori Magyar Királyság hagyományához visszatérve kívánta érdekeit érvényesíteni. A Szász Universitas és Nagyszeben város számára az erdélyi Habsburg uralom visszatérést jelentett a Magyar Királyságba az általa visszaélésekkel teli, sötét időszakként lefestett fejedelmi korból. Felfogásuk szerint a magyar korona szállt ismét Erdélyre („restitua Coronae Hungáriáé Transylvaniae”) a szászokat háttérbe szorító magyar fejedelmek és a „török zsarnokság” helyett. Ez biztosítja számukra a középkori Magyar Királyság fennállása során szerzett privilégiumaik - elsősorban az Andreanum - érvényben maradását. Mivel ez volt az első királybíró-választás a Habsburg-kormányzat bevezetése óta, különösen fontos volt a város számára, hogy önrendelkezését biztosítsa. A szebeniek még attól sem riadtak vissza, hogy - a városon belüli ellenzéki hang, Johannes Kinder véleményét mellőzve - az Andreanumot saját érdekük szerint értelmezzék. A város, lehetőség szerint a Guberniumot és az Erdélyi Kancelláriát kikerülve, ágens és személyes levelezés útján közvetlenül vette fel a kapcsolatot a bécsi udvarral. A Gubernium és Nagyszeben között folyó vita azt is megmutatja, hogy a két fél hogyan értelmezte a Habsburg ház erdélyi berendezkedését. A szabad királybíró-választás biztosítása azonban nem csak a szász főváros, hanem a többi szász város érdeke is volt. Ahogy a magyarországi városok a 17. század végi országgyűléseken közösen léptek fel - sikertelenül - a kamarai biztosok beavatkozása ellen,121 úgy megfigyelhető az erdélyi szász városok és székek közös fellépése is Szeben szabad királybíró-választása mellett. Az 1698. május 15-i nyilatkozatban és a Gubernium által megfogalmazott kérdőpontokra adott válaszokban is a szász főváros szabad bíróválasztási joga mellett érveltek. Ezt nyilván azzal a céllal tették, hogy saját választási szabadságukat se érhesse sérelem. A szebeni királybíró és polgármester az egész szász nemzetet érintő politikai, gazdasági és törvénykezési jogkörének kérdése azonban érzékeny területnek bizonyult. A Guberniumnak a körkérdéssel akarva-akaratlan sikerült több várost is Szeben ellen hangolnia. Azok a szász szabad királyi városok, amelyek kívül estek a hét széken (Brassó, Beszterce, Medgyes), határozottan tiltakoztak Szeben őket érintő törvénykezési joga ellen. Szászváros és Nagysink ezzel ellentétben nem Szeben előretörési kísérlete, hanem a Gubernium megosztó politikája ellen tiltakozott. A kérdőpontokra adott válaszokból úgy tűnik, a hét 121 H. NÉMETH 2004. 526-527. p.
