Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Hatalom és város – Budapest példáján - Kondor Attila Csaba–Szabó Balázs: A lakásépítési politika hatása Budapest térszerkezetére a Kádár-korszakban
Kondor Attila Csaba - Szabó Balázs: A lakásépítési politika hatása... 397 az épületek állapotát, a lakások minőségét, hanem a helyi társadalmat tekintve is.15 Vagyis a telepek lebontása nem a lakások állapotától, minőségétől függött, hanem - az esetleges kerületi lobbiérdekeken túl - elsősorban az volt a meghatározó, hogy a környék milyen infrastruktúrával rendelkezett, lehetett-e a helyére új lakótelepet építeni. Ebből a szempontból pl. a XVIII. kerületi Állami lakótelep bontása ideálisnak tűnt, míg az ipari környezetben lévő Bihari út, Illatos út, vagy az Aszódi út telepei közül több fennmaradt. A tervekben legtöbbször helyet kapott az alacsony státuszú, elslumosodott belvárosi negyedek rekonstrukciója is, ezt azonban a várospolitika folyamatosan elodázta. Ennek döntően az volt az oka, hogy a külső kerületekben a régi, alacsony beépítésű városrészek, városközpontok lebontása és a lakótelepek felépítése során jóval kisebb szanálási aránnyal lehetett számolni, mint a város belső részében. A belső városrészek rekonstrukciója a Középső-Józsefváros- ban kezdődött 1971-ben, ide is paneles technológiával épült lakótelepet terveztek. Ez azonban a terület sűrű beépítettsége miatt nehézkesen haladt előre, és drágább is volt, a mennyiségi lakáshiányon pedig alig segített: mindössze 2700 lakást sikerült felépíteni közel 15 év alatt. Miután ez az eredmény messze elmaradt a várakozásoktól, a várospolitikában fordulat állt be, és elvetették a nagyszabású belvárosi rekonstrukciókat a kisebb léptékű rehabilitációs jellegű beavatkozások kedvéért. Mindezt egy 1978-as előterjesztésből is kiolvashatjuk: „Az elavult belső városrészek rekonstrukciója keretében törekedni kell a megőrizhető épületek teljes felújítására. így lakást is nyerhetünk, és a városépítés Budapest arcát is esztétikusán alakíthatja”.16 A második 15 éves lakásfejlesztési koncepcióban még az V. kerület és a Nagykörút közötti csaknem egész terület, illetve néhány, ezen kívül eső tömb is rehabilitációra volt kijelölve, amit két ütemben terveztek végrehajtani (3. ábra). A térkép alapján érzékelhető, hogy az akkor bevezetett városrendezési körzetek alapján határozták meg az egyes rehabilitálandó övezeteket (így megmaradónak minősült pl. a Keleti pályaudvar mögötti MÁV kolónia, míg a József körút külső oldala vagy a Tisztviselőtelep nagyobbik része teljesen eltűnt volna). A lehatárolásnál elsősorban a lakások nagyságát, komfortosságát vették figyelembe. 15 KOVÁCS 2004. 119. p. 16 BFL MSZMP BP VB, VB (XXXV. l.a.4.) 1978. III. 22. - 528. őe.
