Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Hatalom és város – Budapest példáján - Szívós Erika: Terhes örökség: budapest történelmi lakónegyedeinek problémája a Kádár-korszakban a Klauzál tér és környéke példáján
414 Hatalom és város - Budapest példáján a kerületek történelmileg kialakult struktúráját azok városépítészeti értékeivel és városképi jellegével együtt”.19 Ami az időzítést és a finanszírozást illeti, a rehabilitációs programhoz hosszú távra szóló ütemtervet is készítettek. 1986 és 2000 között 394 háztömböt rehabilitáltak volna, ám ebből - pragmatikus módon - 1990-ig csak 13 készült volna el, a tömbrehabilitációk zömét az 1990-es évek végére, ill. 2000 utánra tervezték.20 A legnagyobb problémát azonban az jelentette, hogy a városrehabilitációt ekkor a tervgazdaság keretei között képzelték el, és döntően állami pénzből tervezték megvalósítani. A városfelújítási program kivitelezése az 1980-as évek közepétől kezdve egyre inkább ellehetetlenült a magyar gazdaság válságos helyzete miatt.21 A nagyszabású városrehabilitációs elképzelésekből a rendszerváltásig kevés valósult meg. 1990 után pedig - az önkormányzati struktúra és a tulajdonviszonyok radikális átalakulása után - egyes kerületek az új viszonyokhoz igazították és folytatták az 1990 előtt kidolgozott programokat, más kerületek nem. Belső-Erzsébetváros, a szorosan vett környék az államszocialista korszakban Az ún. bérházövezet más területeihez hasonlóan 1945 után a Belső-Erzsébetváros is lassú hanyatlásnak indult. Ugyanakkor ez a terület - részben kedvező fekvése, a Belvároshoz való közelsége miatt - több ízben is a várostervezők célkeresztjébe került. Még a Rákosi-korszak előtt, 1945-1947 között körvonalazódott Budapest általános rendezési terve. E szerint a terv szerint szükség lett volna a belső kerületek fellazítására; a Belső-Erzsébetvárosban is radikális bontásokat terveztek, a lebontott tömbök helyén pedig modem magasházak épültek volna, ill. számos helyen parkokat alakítottak volna ki. Az 1929-ban körvonalazódó és a második világháború után is többször átdolgozott elképzelés szerint a Belső-Erzsébetvároson vezetett volna keresztül a Madách sugárút. A sugárút kiépítésére még 1978-ban is készült újabb tervváltozat. A tervek azonban papíron maradtak, és a környéken évtizedeken át nem történt jóformán semmi. Utcahálózata, beépítettsége, telkeinek mérete, a lakás- állomány jellemzői alapján Belső-Erzsébetváros Budapest egyik igen kedvezőtlen - ha nem is a legrosszabb - adottságokkal rendelkező területe maradt. Lakóházainak 90%-a 1918 előtt épült, és ezeknek nagyjából 40%-át 1975-ig 19 LAMPEL-LAMPEL 1998. 39. p.; CSÉFALVAY 1995. 33. p. 20 Uo 21 CSÉFALVAY 1995. 38-39. p.
