Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

III. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG - A GAZDASÁGI ELIT - Jeney-Tóth Annamária: Kézműves vezető réteg Kolozsvárott 1600-1655 között

böztethetők a telj es jogú városi polgárok és a bérlők. A bérlők fogadása Szent Györgyés Szent Mihály-nap táján történt, ekkor hosszabbították meg vagy bontották fel a szerződéseket.

4 Maga az adókönyv egyfajta bizonyítékul szolgált a polgárjog kérdésében, de például ez a jegyzék volt az alapja a szénafüvek kiosztásának is. 1. táblázat. Adófizetők számának alakulása a 17. század első felében Év Adófizetők száma Közülük Megoszlás Év Adófizetők száma háztulajdonos bérlő háztulajdonos bérlő 1601-1603 2356 1460 896 62% 38% 1609 1800 779 1021 43% 57% 1618 1932 923 1009 48% 52% 1639 2469 1741 728 71% 29% 1649 2464 1791 673 73% 27% Az adójegyzékek vizsgálata alapján nyilvánvaló, hogy a század folyamán a város lakosságszáma csökkenést, majd újbóli növekedést követően stagnált. Vagyis a század eleji igen magas lélekszámot a lakosság csak a század második harmadára érte el újra. A tizenöt éves háború borzalmai elől igen nagyszámú menekült költözött a város falai közé. Az 1609-ben rögzített adatok jól tükrözik azt a pusztítást, amely a század első évtizedében Kolozsvárt érte. A beköltözők jelentős számának következménye lett az is, hogy az adózó személyek között megnőtt a bérlők száma. Stefan Kazimir és Granasztói György Nagyszombat város lakosságának összetételét vizsgálta meg jóval szélesebb körű adatot rögzítő adójegyzékek segítségével. Nagyszombat lakosságának 1529-ben, illetve 1556-ban 13, illetve 35%, 1579-ben 33%, 1612-ben 41%, 1634-ben 39%, 1656-ban 28%-a volt bérlő.

6 Ez a helyzet hasonló lehetett Kolozsváron is: a 17. század első évtizedeiben a bérlők számarányának ugrásszerű növekedését látjuk, ami inkább a külső, országos események, mint belső körülmények hatását mutatja. Az adójegyzékek mellett a dézsmajegyzékekből is képet kapunk a polgárság vagyoni helyzetéről. A város lakosságának egyik jelentős bevételi forrása volt a bor, de nemcsak eladásra termeltek, hanem minden polgár saját és háza népe szükségleteit is maga kívánta fedezni. A bor behozatalát, mint minden szabad királyi városban, itt is szigorúan szabályozták. A számadáskönyvek között az egyházfiak számadásaiban 1605-ből maradt fenn egy dézsmajegyzék.

7 Az 1605. évi két szőlőhegy adózóit tartal4 Kiss 2003.211. p. 5 Uo. 6 KAZIMIR 1976. 77. p.; GRANASZTÓI 2004.23. p. 7 KvSzám 11/XXIL 179-202., 209-225.