Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Blazovich László: A budai jogkönyv és a magyarországi jogkönyvek

artikulusai ugyanis a mű elején álló tartalomjegyzék szerint haladnak, az öröklésről (tulajdonról), a vérontásról (büntetőügy), a végrendeleti ügyekről és az adósság kezeléséről (kötelmi jog) szóló artikulusok követik egymást, és ugyanitt találhatók még mint közjogi részek a vásárbíró választását leíró szabályok.

23 Mindenesetre abból, hogy a jogkönyv második könyve első fejezetében az áll: „Kezdődnek a nyolc szabad város szokása szerinti jogok, amelyek alapján Újlak város önmagát kormányozza,..."

24 feltételezhető, hogy szokásjogként már korábban érvényben volt Újlakon a tárnoki jogkönyv, annak legalábbis magánjogi részeit használták. Sőt a bíróválasztásról szóló két artikulust a város szokásjogát leíró első könyvbe tette a szerző, nyilván, mert megfelelt az Újlakon élő szokásnak. Az újlaki példa alapján feltételezhetjük, hogy más királyi szabad városban, illetve földesúri városban egyaránt zsinórmértékül használták az elsősorban budai jogot közvetítő tárnoki jogkönyvet. A budai jog elterjedésében Magyarországon a királyok is szerepet játszottak, amikor budai jogot adományoztak egy-egy királyi városnak vagy mezővárosnak, illetve az is előfordult, hogy a budai jog szabályit adták egy-egy jogintézményük részére, amint az alábbiakban látni fogjuk. 1204 és 1235 között Garamszentbenedek kapta meg Pest, Fehérvár és Buda jogait.

25 1263-ban Füzitő nyerte el a budai jogot.

26 1265-ben Komárom kapta meg a budai jogot.

27 1291. január 6-án Désakna Buda, Esztergom és Szatmár hospeseinek a jogát nyerte el.

28 1297. október 18-án Sopron polgárai ugyanolyan vámszabadságokat kaptak mint Székesfehérvár és Buda polgárai.

29 1324. május 22-én I. Károly király a nagymarosi plébánost az esztergomi érsek alá rendelte a budai plébános jogállásához hasonlóan.

30 1334. május 5-én I. Károly király Tamás erdélyi vajda kérésére Szécsény nevű Nógrád megyei birtokát a budai polgárok szabadságaival ruházta fel.

31 23 KUBINYI 1973. 165-166. p. 24 HEGEDŰS 1983. 102. p. 25 WENZEL GUSZTÁV: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus. I—XII. köt. Pest-Budapest, 1860-1874. (A továbbiakban: W) VI. 572. p. 26 W. III. 38-39. p. 27 GEORGIUS FEJÉR: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. I-XI. köt. Buda, 1829-1844. (A továbbiakban: F.) F. IV. 3. 282-284. p. 28 W. V. 20. p. SZENTPÉTERY IMRE-BORSA IVÁN: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzeke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico-diplomatica. I—II, köt. (A továbbiakban: Reg. Árp.) II. 4. p. 3699. sz. 29 W. V. 172. p. Reg. Arp. II. 4. p. 4032. sz. 30 F. VIII. 2. 514-517. p. Anjou-kori oklevéltár. VIII. köt. 1324. Szerk.: BLAZOVICH LÁSZLÓ. BudapestSzeged, 1993. (Documenta res Hiingaricas tempore regum Andegavensium illustrantia 1301-1387.) 269. sz. 31 L'UBOMÍR JUCK: Visady miest a mesteciek na Slovensku ( 1238-1350). Bratislava, 1984. (A továbbiakban: JUCK 1984) 147-152. p.