Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Blazovich László: A budai jogkönyv és a magyarországi jogkönyvek

1407. április 26-án Zsigmond király Pásztó lakóinak Buda város kiváltságait adta, és megtiltotta világi vagy egyházi bíróság elé állításukat. Az oklevelet II. Ulászló király 1494. július 2-án átírta.

44 1412. február 19-én Zsigmond király Trencsén városának Buda, Székesfehérvár és az összes város jogait adományozta.

45 1417. szeptember 27-én Zsigmond király Haraszti János és László Pest megyében lévő Szentlászló nevű birtokán Buda város vásárainak módjára tartandó vásárt engedélyezett. 1453. február 7-én V. László király Kassa város címerét bővítette, és budai szokás szerint a vörös pecsét használatát engedélyezte.

47 1453. május 30-án a kassaiaktól csak annyi vám szedését engedélyezte V. László király, amennyit a budaiak fizetnek.

48 1456. április 12-én V. László király az Eperjes és Bártfa között a vászonfehérítés ügyében folyó perben kijelentette, hogy Eperjes Buda város jogával él.

49 1456. április 14-én V. László király Körmöcbánya városának Buda mintájára engedélyezte a vörös pecsét használatát.

50 1472. október 2-án Mátyás király Kisszebennek Buda és Kassa kiváltságaihoz hasonló szabadságokat adott.

51 1488. május 5-én Mátyás király megparancsolta a budai tanácsnak, hogy Kolozsvár város kérésére adják ki a bíróválasztásuk és egyéb kiváltságaik leírását, amit a budaiak még abban az évben megtettek.

52 1498. június 4-én II. Ulászló király Szeged városát mindazokban a jogokban, amelyeket a város polgárai eddig Fehérvár és Buda polgáraival egyenlő mértékben használtak, megerősítette.

5 A fenti nem teljes kigyűjtésből látható, hogy a budai jog egészét, vagy annak egy-egy részét, a budai joghoz tartozó szabadságjogok egyikét az egész középkori Magyarország területén fekvő városok részére egyaránt adományozták királyaink. A nagyobb városok élni tudtak ezekkel a jogokkal, a kisebbek általában kevésbé. Felsorolásunkból kiderül, hogy a régebbi fehérvári jog mellett az oklevelekben azzal együtt szerepel a budai jog, később pedig már csak magában fordul elő. Ritkábban, csak akkor hivatkoznak királyaink a budai jog mellett a fehérvárira, ha tekintélyesebb 44 ZsO. II. 2. 5450. sz. 45 ZsO. III. (1411-1412.) MÁLYUSZ ELEMÉR kéziratát kiegészítette és szerkesztette: BORSA IVÁN. Budapest, 1993. 1170. sz. 46 ZsO. IV. (1413-1414). MÁLYUSZ ELEMÉR kéziratát kiegészítette és szerkesztette: BORSA IVÁN. Budapest, 1994. 961. sz. 47 IVÁNYI 1924. 14. p. 29. jegyz. 48 Uo. 49 IVÁNYI 1910. 138. p. 869. sz. 50 TELEKI JÓZSEF: Hunyadiak kora Magyarországon. I-VT/1. X-XII. Pest, 1852-1863. X. 502-503. p. 51 CAROLUS WAGNER: Diplomatarium comitatus Sarosiensis. Pozsony-Kassa, 1870. 187. 52 MICHNAY-LICHNER 1845.254-257. p. JAKAB ELEK: Oklevéltár Kolozsvár története első kötetéhez I. Buda, 1870.280-285. p. 53 REIZNER JÁNOS: Szeged története IV. Oklevéltár. Szeged, 1900. 54. sz.