Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)

Derítőfény - SZÉP ERNŐ: Egy kurta elégia

gőzés közben a lélegzetét érzi, akikkel csárdást táncol, egy rhytmusra. Ott nem követelnek tőle semmiféle géne-t; megmutathatja a karját, a vállait; rá nehezedik egy úrnak a karjára, akinek a nevét se tudja, csak azt tudja róla, hogy férfi; ez nem ellenkezik a közmorállal, ez őt nem diszkvalifikálja; ellenkezőleg, ez az útja-módja annak, hogy családi kört szerezzen magának. De ha a kollégái közé kívánkozik, akikkel a lupus gyógyításáról vagy a bélfekély egy esetéről szeretne beszélni, akkor már nem feddhetetlen, akkor már nem kifogástalan. Pedig hát nem huszártisztek közé kívánkozik, s éppen azért föltehető, hogy ama gondolat vezérli, amelyet az orvosi kaszinó tulajdonít neki; mert ha az a gondolat vezetné, akkor alighanem elébe helyezné az orvosi kaszinónak a négyes huszárokat. Azonkívül semmi oka föltételeznie, hogy azok a gentlemanek, akiket a klinikákról komoly, talán nagyképű, fölötte előkelőén begombolkozott s kissé száraz uraknak ismer: ebéd után pőrére vetkőznek s ha véletlenül egy nő téved közéjök, egyszerre gorillákká változnak át.

(Jövendő 1904. február 7. 6. sz. 7 -10.)

Egy kurta elégia

SZÉP ERNŐ

Kis lantom szomorú dalra ajzhatom, Kokottok ültek a Házban a karzaton, Ültek mosollyal, illattal, vidáman, Határozatképes számban.

Kis kokottok, kis kokettek Sok csábos pillantást vetettek A kopasz főkre A butuska képviselőkre A jobbközépre, a szélbalikra,

A palikra.

692