Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Reprodukciós felvételek - Intimitások. Színházi leányok
Na gyere mán, na gyere mán, Ne nézz olyan bután Ez is szokás a vurstliba Vasárnap délután. Cselédlány is, baka is Bujkált ott sűrűén, En istenem, mi lett velem Ott bent a sűrűben! De megvigasztalt a baka: Ne sírj te kis leány Most már tudod, mi a szokás Vasárnap délután. (1915. In Szép Ernő összes versei. Budapest, 2003. 251.) Intimitások. Színházi leányok Egy bennfentes operaházi ember bevitt egyszer előadás idején a színpad alá, a rejtelmes gépek világába. Éppen a ballet tipegett a fejünk fölött habkönnyű ruhában, fáradhatatlan mosolygással, szilfid lejtéssel. [...] Künn a nézőtéren talán most áradozva, gyönyörködve nézik a színpadi tündérek könnyű táncát és itt, a színpad alatt, úgy érzem, mintha az egész világ össze akarna omlani. Hatvan láb csusszan, topog dübörögve: a deszkák rengenek, recsegnek, nyögnek. Oh, itt nincs habkönnyű ruha, fáradhatatlan mosolygás, szilfid-lejtés; itt csak a rideg valóság van és a deszkák nyögve hajladoznak hatvan embertest súlya alatt. Az illúziókból ide nem jut le semmi. Itt csak a száraz deszkák beszélnek, és úgy érzem, mintha megérteném panaszos jajszavukat. — Mennyi a maga fizetése? - kérdeztem egy kóristalánytól valamelyik operet tszínházunkbn. A kis édes Kugler-bonbont rágcsálva, egykedvűen válaszolta: — Tizenöt forint. De vannak olyanok, akiknek negyven forintjuk is van, csakhogy azok mind vének már - szegények. 520
