Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)

Színmélység - Egy gavallér újévi levelei

II. Ahhoz, akit elcsábított Imádott asszonyom! Ha valaki akkor, amikor önt először láttam, azt mondta volna nekem: ez az az asszony, akitől óriási rang-, társaság- és vagyonbéli különbség választ el, egyszer a tiéd lesz - hála szíved égő szerelmének! - egyszerűen kinevet­tem volna. Olyan hihetetlen volt a dolog, s mégis így történt! Ha eszembe jut hozzám való jósága, igazán zavarban vagyok, hogy most, újév napján mit mondjak önnek? A maga kedvességének, gyöngédségének, barátságának köszönhetek mindent. Önnek köszönhetem előkelő társadalmi állásomat, nyugalmas életemet, bájos lakásomat, amelyben körülöttem minden meg­változott, hála az ön sűrű ajándékainak, az ön állandó figyelmességének. Engedje meg, hogy ezen a napon egy szál virágot küldjék önnek, egy árva szál virágot. Tűzze imádott keblére, és ha addig friss marad, míg az én sze­relmem, akkor sohasem fog elhervadni. Az ön... (A levélhez mellékelve: illatos rózsaszín selyempapírba csomagolt orchidea.) III. Ahhoz, akit kitart Babér Böske úrhölgy őnagyságának, a „Kültelki színház” művésznőjének Édes kicsikém! Még egyszer nem bánom, belemegyek a szeszélyeidbe. Nem akarom, hogy az én újévi ajándékom gyöngébb legyen, mint a barátaimé. De is­métlem, te nem vagy komoly. Tegnap is jelentkezett nálam a szabóné a számláddal. De hát mindegy!... Ma este, színház után eljövök érted, együtt vacsorázunk. Légy szép! Csókollak. A te... (a levélhez mellékelve: öt darab százkoronás) IV. Ahhoz, akit ő szeret En kegyetlen tündérem! Elmúlt egy év és micsoda rettenetes év! Szinte magam is csodálkozom azon, hogy ma még élek, annyi fájdalom, annyi kín és gyötrődés után. És mindezt a te szívtelenségednek köszönhetem. Te vérezted meg a szíve­met közönyösséged tőreivel, az én szívemet, amely csak téged szeret, csak 625

Next

/
Oldalképek
Tartalom