Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Színmélység - KÓBOR TAMÁS: A gróf
Beszélik: Vajh, hogy is van igy ez E lányka vas szilárd erény... S a titok nyitját nem találja A sok szerelmes kis legény. A titkok titkát meg se sejti A sok szerelmes trubadúr, Hogy ki a lány szivét elfoglalja, Az mindig csak - a főnök úr. (Kisélclap Tulipán-kiadása, 1908. 161a sz. augusztus 9-16. 26-21.) A gróf KÓBOR TAMÁS [...] A leány: - Háromezer koronát fizetett ruháért, húszezer koronáért ékszert vett. De ha veled találkozom, nem nyúlok ezekhez a holmikhoz. Kikötöttem magamnak, hogy régi ruháimban is járhassak. Nem akarok előtted másképp mutatkozni. A fiú: - Szeretsz még, drágám, és ez olyan jó, és mégis szeretném, ha elszakadnál tőlem. Milyen boldog lennél, ha én nem volnék többé az életedben. A leány: - Azt akarom, hogy mindig benne légy. Akarom, hogy lássál és fájjon a szíved. Mert vissza kellett volna tartani engem, s azt mondanod, a tied vagyok, jobb veled nyomorogni, mint mással duskálkodni. [...] A fiú: - Hát egyszerűen -, azaz mégsem egyszerűen. Egészen rendjén van, hogy te eladtad magadat a grófnak. Minden szegény színésznőnek ez a karriérje. És ezért gazdag vagy, s ezért mondtam le rólad. Ez rendjén van így. S én koplalok s nem tudom megfizetni a szobabért. Ez is rendjén van. Aztán éjtszaka eszembe jutott valami, ami nincs rendjén, de most már 610
