Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1935
Bécsi jegyzetek B ées szomszédváros, testvérváros, szinte azt mondhatnék, házastárs- város. Jól ismerjük, mint a szomszédunkat, a testvérünket vagy a házastársunkat. Amellett épp oly kevéssé ismerjük, mint a szomszédunkat, a testvérünket vagy a házastársunkat. A városok is mindig változnak, mint az emberek. Hol rejtegetnek, hol föltárnak valamit. Utóbb, amikor bekukkantunk üdvözölni őt, megnézni, hogy mint van mostanában, a következők ötlöttek a szemünkbe. Mindenekelőtt az, hogy Bécs igen vallásos. Szervesen vallásos. A templomaiba hétköznapokon is éppoly magától értetődően tér be a nép, mint a boltokba. Egyébként is sok a templom, házak, boltok közé ékelve. A fiatal lányok nyakában vékony aranyláncon aranykereszt függ, vasárnaponként pedig fényes-fátylas ünnepi áhítat ül az egész városon. A kis áldozó, bérmálkozó leánykák fehér csináltvirágból készült sátrak alatt, földig érő fehér ruhában, fátyolban, koszorúsán ülnek a hintókban. Feltűnően sok lovas hintót, batárt látni. Különösen vasárnaponként. Ki tudja, honnan kerülnek elő, talán a közeli környékről. Meglepő, hogy a bécsi nők az utcán mily kevéssé szépek. Annál csinosab- bak a felszolgáló lányok a kávéházakban, boltokban. És kedvesek is. Bécs- ben öröm vásárolni. Jól bánnak a vevővel. Még azzal is jól bánnak, aki semmit sem vásárol. Legközelebb őbelőle is vevő lehet, és lesz is. Kellemesek, mondhatnók könnyedek, világfiasak a bécsi rendőrök. Az ember Londonban képzeli magát. Valószínűleg a jó londoni példát követik. Gyermeket alig látni az utcán. Legfölebb csoportosan, felnőttek felügyeletére bízva. A bécsi gyermek hétköznap soha sincs „kiöltözködve”. Olyanok, mint pöttöm munkások, munkásnők. Játéknak öltözködnek, s ők a játékot komolyan, becsületesen csinálják. Az idegent a tiroli ruhás férfiak képviselik. Több helyütt ezt láttuk kiírva: „Kínai mandarin-kabát óriási választékban nagyban kapható.” Vajon hányán viselhetnek Bécsben kínai mandarin-kabátot? Sehol annyi piros képű, kedvesen ravaszkás arcú, totyogó öregurat nem lehet látni, mint Bécsben. Ferenc József korára kell gondolni, ha rájuk nézünk. 383
