Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)
Budapest felett az ég
Csatakos virradat R eggelre minden ferde lesz és széttörik ezer darabbá. Ó, költők, hol van, ki az éj tündéri tükrét összerakná? Csak köd kísért most és halál, a kávéház égboltja szürke s mint egy kialudt égitest, úgy bámul üresen az űrbe. Meggyszínű selyme is fakó, szívembe fáj bitang magánya, de nézz reá és gazdagodj, az éj s a szív a bánya, bánya. Egy ember ballag csöndesen, az éjszakától megveretve s viszi-viszi a bánatát fól az ötödik emeletre. Görnyed, mint egy tehervivő, baljós szeme meredve pillant, bámulja a hideg falat, a piszkos, lépcsőházi villanyt. Egy kocsi megy a körúton, batárja égi gyászmenetnek. Ki a halottja? Nem tudom. Hull a köd. Tülkölnek. Temetnek. Hol vannak most az angyalok, a színésznők s más annyi csillag? A téli aszfalt peremén a lányok hosszú ingbe sírnak. 1914 {ÖL, 307-308. old.) 230
