Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)
SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - SZÉCHENYI ÁGNES: Vészi József, a műhelyteremtő és dinasztiaalapító (1858-1940)
a város szélére utal. A családi visszaemlékezés kicsit hozzátesz az adatokhoz: „A Vészi nagypapa [...] mamája korán meghalt, sok testvére volt. A papa kocsmáros volt Aradon. Én úgy tudom, hogy főképp a Vészi nagypapa tartotta el, mindig berendezett neki egy kocsmát, megvette a borokat, és azután a papa lement a pincébe, és addig Ívott, amíg tartott a borból. Akkor a fia megint vett neki borokat" - írja az unoka. Irodalmi becsvágya indította útjára. Ám Vészi József egy meglepő, az iskolai értesítőkben ellenőrzendő információt közölt magáról eg)' interjúban azt, hog)' annak idején az aradi gimnáziumban megbuktatták magyar nyelvből és irodalomból. 15 Vészi aradi középiskolásként küldött verseket Jókainak, az írófejedelem közölte először nyomtatásban, s az ő javaslatára lett a német hangzású Weiszből Vészi is. Költő akart lenni, két verseskötete jelent meg huszonéves korában, A bánat dalaiból (1879) és -à La traviata. Dalok egy tévedt nőhöz (1881). Ebben az utóbbi, Dumas regényét, illetve Verdi operáját megidéző című könyvében újraközölte fontosnak ítélt régebbi verseit is. A versek szentimentálisak, hangpróba inkább, mintsem saját érzés. Vag)' mégis? A költői én mélyen érző, megbocsátó, szeretetteli és szentimentalizmusra is hajlamos férfiú, s ez szoros fedést mutat a Vészire való visszaemlékezésekkel. A bukott nő sorsában is a külső, rársadalmi megrontó erőt kereste. Ezek a vonások végigkísérték életét, habitusának fő jellemzői maradtak. A verseskötetek figyelemre méltó kritikai visszhangot nem kaptak, a Pesti Hírlap és a Koszorú, illetve a Képes Családi Lapok említették. Rákosi Jenő azt írta róla, hogy a „tárgy merészsége és a hang Anyakönyvi kivonatában ez áll: Weisz Gyula (héber neve József) 1858. november 6-án született Aradon, a Határ út 16. szám alatt. Apja Weisz Gyula, anyja Guttmann Nanetta. A szülők házassági anyakönyvi másolata szerint Weisz Gyula a házasságkötéskor 28 éves volt, felesége, aki ekkor még Guttmann Eszter néven szerepel, 19 éves. A házasságkötés 1856. szeptember 2-án történt. A vőlegény édesapja Weisz Bernát kereskedő, anyja Grósz Júlia. Gutmann Izsák ügynökként szerepel a hivatalos iraton, felesége Leopold Julianna volt. Lukin Márta tulajdonában. Arad szabad királyi város (1834) 70 ezres lakosságából (1910-esévek) 10 százalék volt zsidó. Az aradi zsidókra vonatkozó legrégebbi okmány egy 1717-ből való védlevél, mely a városban lakó két zsidót vette oltalmába. 1742-től volt a városnak imaháza, 1759-től temploma, 1828-ban, a második zsinagóga építésekor 812 lelket számlált a hitközség. A főrabbi ekkor a több könyvet publikáló Chorin Áron volt, id. Chorin Ferenc (1842-1925) nagyapja, ifj, Chorin Ferenc (1879-1964) dédapja, Sokat tett a városért Deutsch Ignác, a hatvani Deutsch család őse, aki fiúárvaházat létesített. 1865-ben olvasóegylet alakult. Az aradi hitközség lélekszámra Budapest, Nagyvárad és Miskolc után a negyedik legnagyobb tekintélyű gyülekezet volt. A Magyar zsidó lexikon (1929) az Aradról elszármazottak között első helyen Vészi Józsefet, majd Kaufmann Izidort, Guttmann Jakabot, Chorin Ferencet, Gál Gyulát és a „hatvani Deutschokat" említi. A városban született többek között Tóth Árpád, Kuncz Aladár, Jávor Pál. A kiegyezés után egy héttel már cikk jelent meg a helyi Alföld című lapban az aradi vértanúk emlékoszlopának felállításáról, s megalakult a szoborbizottság is, Kossuth „magyar Golgotának" nevezte a várost. Ld. Lakatos 0%: Arad története 1-3. Arad, 1881, valamint Lendvay Ferenc - Geller János (szerk.): A százéves Arad, 1834-1934. Aradi útmutató. Arad, Aradi Magyar Párt, 1934. 15 Paál Jób: Vészi József, a Pester Lloyd főszerkesztője nyilatkozik. In: Aradi Közlöny, 1934. április 15. 4. old.
