Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - HADAS MIKLÓS - ZEKE GYULA: Vázsonyi Miklós önéletmondás (Részlet)

ka, de él bennem valamennyire, hiszen amiről beszél, az mindig is foglal­koztatott. Én a bécsi kultúrán keresztül vettem ezt az egész témát magamnak újra elő, és Herzlt sokkal jobban szeretem, mert nála kevésbé lé­nyeges az erő mint misztikus, militáns ették. Teljesen igaza van. A sors megmutatta, hogy nekik volt igazuk, időben lett volna szükség Izraelre, és itt bűntudat is van bennem a szónak abban az értelmében, hogy kétségte­len, hogy ha megnézzük a 20. század közép-európai történelmét, akkor ab­ban a beilleszkedő asszimiláció lehetőségei valóban megkérdőjelezettek. Megkétdőjelezettek, mert azt a fajta asszimilációt, ahol a különféle érdekes és értékes önálló hagyományok feladását kérik, azt a magam részéről elfo­gadhatatlannak tartom. Mert ebben az esetben egyszerűen értékvesztésről van szó. Tehát ami elfogadhatatlannak tűnik számomra, az a dolognak ez a filozófiai része, a fordírott gúla az egyik oldalon, az orosz narodnyikizmus a másikon, és ez a népjavító szándék. És újra mondom, hogy a zsidóságnál csak az volt a probléma, hogy attól fogva, hogy beengedték az európai kulrú­rába, mindig száz-kétszáz évvel előtte volt a többinek, aminek az eredmé­nyeképpen gyűlöletet kellett hog)" keltsen, mert a többiek még nem asszi­milálódtak hozzá. Itt így mondanám. És a befogadó társadalmak annál kevésbé voltak zsidógyűlölők, minél inkább asszimilálódtak a polgári világ­hoz, a kereskedelemhez, a pénzgazdálkodáshoz. Nem mindig és mindenütt volt így, de általában. Ahol nem, vag)'ahol ebből problémák lettek, ott jött a modern antiszemitizmus, ott szükség volt rá, hogy az indulatokat levezes­sék. Ám miért következne ebből az, hogy a fordított gúla-struktúrát adjuk fel, amely lényegileg mégiscsak társadalmi lehetőségekhez és szellemi többlethez vezetett. Ezért abszurd azt mondani egy embernek, aki négy nemzedéke küzd azért, hogy a galíciai gettóból eljusson az emancipált drez­dai fő utcai kereskedésig, hogy ő most menjen vissza homokot túrni valaho­vá a sivatagba, 40 fokos melegbe, olyan körülmények közé, amit sosem ta­pasztalhatott meg. Ha ezt racionálisan úgy magyarázzák, hogy a gyűlölet erős, akkor egyetértek. De ha ehhez még hozzáteszik azt is, hog)' ez azért kell, mert csak akkor vag)' ember, ha sivatagot túrsz, és kereskedőként nem vag)' ember, akkor nagyjából ugyanott vagyunk, mint a népi demokráciában. Van itt tehát egy antropológiai feltételezés, amellyel nagyon nem értek egyet. Nem, mert polgárellenesség és értelmiség-ellenesség is van benne, tehát nem csak jogos zsidó önvédelem. Mivel a másik oldalon még sokkal súlyosabb ilyen előítéletek hatalomra kerültek, igazolódott többé-kevésbé a cionisták álláspontja. Provizórikusan. Hog)" ez olykor zsidó szemszögből is mennyire provizórikusnak tűnhet, arra utal egyébként a 67-es, győztes, hat­napos háború nagyszerű humorú izraeli miniszterelnökének, Lévi Eskolnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom