Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

MASZKOK MÖGÖTT - RENKECZ ANITA: „Parókái Jókai Mór"

Ha végigtekintünk a kiválasztott szűk évtized történetén, irányonalak, állásfoglalások, attitűdök és szerep\ allalások meglehetősen sodró tempójú forgatagával találjuk szembe magunkat. Az események és reakciók igazából csak napi politikai szinten érrelmezherők. A sajtó tényleges megértése még azon a szinten is túlmutató vizsgálatot igényel, hiszen az újságcsinálás ebben az időszakban elsősorban interakció a többi (kon)kurrens sajtótermék közleményeivel, néha szerkezetileg egészen jelentéktelennek tűnő megnyilvánulásokra reagálva. Sajtótörténeti szempontból olyan burjánzó és olyan összefonódott a lapok élete, melyet hasonló gazdagságban nem tudott megismételni a magyar történet, még a technikai fejlődés magasabb fokozatain sem. Vizsgált korszakunk szemponrjából különös jelentőséggel bír az, hog)" a közéleti csatározások jelenrős része egy nagyon sajáros sajtóműfaj, a politikai élclap keretein belül folyik. Akiegyezés után a polgári konszolidáció útjára lépő Magyarország alkotmányos törrénetében elérkezik az igazi parlamenrarizmus korszaka. A kormányon lévő, megfontoltan liberális, volt Felirati (Deák-) párt nagyon heterogén, de markáns és kérlelhcrcrlen ellenzéki erőkkel áll szemben, a Kossuth-párti szélsőbaltól a jelentős intellektuális töltéssel rendelkező, Tisza Kálmán által vezetett balközép irányzatig. A sajtó ennek a kavalkádnak a tükre, minden politikai árnyalat a sajár szócsövével képviselteti magár. A kép természetesen a fővárosban a leggazdagabb, mind a lapok, mind az olvasók tekintetében. A pesti polgárság körében, a fejlődő metropolisz szívében alakul ki az a közönség, melyben értő olvasójára talál egy speciális helyzetű humorisztikus lap: a kormányon lévő párr színeiben, mégis különös objektivitással szólítja meg a józan érdekfelfogásról befolyások, politikailag öntudatosodó olvasóréteget. Ebben a közegben honosuk meg igazán és indult virágzásnak a kiegyezés körüli években az élclapi műfaj. Nem kis jelentőssége van itt a ténynek, hogy éppen Jókai Mór az, aki az Üstökös című lappal elsőként vitte igazán diadalra ezr a sajtóformát és szilárdította meg az azt felépítő műfajok és típusok megjelenési módjait, stílusát és nem utolsósorban népszerűségét, még az 1867-es fordulat előtt. így a hatvanas évek végére igazán beért és kipróbált keretek között jelenhet meg a cikkünk egyik tárgyát képező lap, mely előéletében is, létrehozóit tekintve is sok szálon kötődik Jókaihoz és alkotói köréhez. Az 1868-ban kormánytámogatással, Agai Adolf szerkesztésében indult Borsszem Jankó a magyar élclapi műfaj minden szempontból legsikeresebb és legkiválóbb képviselője. Sikeresen ötvözi a német eredetű műfaji hagyományt a magyar reformkorról kezdve formálódó és a század második felére rendkívüli gazdagságban virágzó politikai folklórral. Érdekessége, hogy kormánypárti (helyesebben Deák-párti) orgánum létére is típusának legnépszerűbb képviselőjévé tudott válni, sőr, életének legfényesebb szakasza éppen erre a „kormány által szubvencionált" időszakra esett. Az ellentmondás feloldását az a kulturálisan rendkívül rájékozort, politikában jártas, fantáziával és humorral pedig különösen jól megáldott társaság - a Kávéforrás-kör - je-