Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

WAKTOR ANDREA: „Kegyelmes Büzérnagy!... Én ábrándozom a bécsi szép napokról."

őrzését bízták Thallóczyra. Oltcán Klotild és Farkas Blanka azonban a traungassei ház lakója lett, egészen Thallóczy haláláig hosszabb-rövidebb ideig ott éltek. Mind­ketten énekelni tanultak, próbaéneklése­ken próbáltak szerződéshez jutni magyar és külföldi színházaknál. Olteán Klotild eg)' budapesti postatiszt lánya volt, aki gyerme­ke taníttatását nem tudta vállalni, így került ki a lány önerőből Bécsbe. A művészetked­velő Thallóczy figyelmét valószínűleg fel­hívták a szép hangú énekesnő-palántára, akit későbbi németországi és párizsi tartóz­kodásain is ajándékkal, pénzzel segített. A levelek tanúsága szerint a lányok igencsak ügyesen bántak „Édes szép pótapjuk" 5 -kai, s amit csak lehetett (szerénységet mímel­ve) elértek nála. Farkas Blanka 1907-ben lett a ház lakója és Thallóczy védence, ami­kor is a családi vacsorán az ünnepélyes le­ánnyá fogadás zajlott. A büzérek egy része kivette a részét a lányok kísérgetéséből, a tátsadalmi rang megadásából is. Takáts egyik levelében 53 kifejezetten támadta a lányokat, mert azok mást mondanak a büzérnagy szemébe, mint a háta mögött, s nem a legnagyobb szeretet és hála hangján nyilatkoznak „apjukról". Ugyanakkor a le­vélből is kiderül, hogy tudta, hiába szól, eb­ben a kérdésben Thallóczy nem ismert el­lenvéleményt. Különös támogatottja volt, és társaságá­hoz is tartozott a művészi babérokra törők közül Darás János, aki egy szitásmester fia­ként született 1874-ben. Gipszöntősegéd­ből lett 1894-ben a bécsi akadémia hall­gatója, ahol 7 évig tanult a korabeli leghíre­sebb mestereknél, Hellmernél és Zum­52 Olteán Klotild levele Thallóczy Lajoshoz, Paris, 1910. április 20., OSZK Kézirattár, Levelestár, 5. levél. buschnál. Három kiállítást ért meg a Mű­csarnokban korai haláláig. Öt Thallóczy nemcsak pénzzel támogatta, hanem meg­rendelésre elküldte barátaihoz. így rendelt tőle és fizetett neki például a Pulszky-csa­lád vagy Thaly Kálmán is. Szakácsnője fia, Mathiász Oszkár szin­tén művészi ambíciókat dédelgetett. Fej­lődése előmozdítására, Thallóczy tanácsá­ra, híres festők képeit másolta, s ehhez kellett megtendelésekhezjutnia. Onán be­cenéven szintén a társaság tagja volt, lévén hogy anyjával úgyis a házban élt. Gyakori lakói voltak a háznak a Wein család tagjai Késmárkról, akiknek mű- és mechanikai szövödéjük volt, és a családfő, Wein Károly volt a munkapárti pártelnök a késmátki kerületben. Ö többször feleségé­vel együtt Thallóczy vendégszeretetét él­vezte, a levelekben Wein Szultl néven sze­repel. Amikor 1912-ben Tibor fia Bécsbe került egyetemre, arra kérte Thallóczyt, le­gyen a védelmezője, vezesse be a társasági életbe. A fiú egy évig ingyen lakott a ta­nyán, de közben a család rendszeres meg­rendelője volt Mathiász Oszkát másolt ké­peinek, így kapcsolta össze Thallóczy tá­mogatottjainak ügyeit. A tanya vidám élete a háború kitörésével megváltozott: többen bevonultak a tagok közül, kevesebbet utaztak, rosszabb körül­mények között éltek. A végleges befeje­zést pedig Thallóczy 1916-os váratlan halá­la jelentette, amikor Ferenc József teme­téséről hazafelé tartva Flerceghalomnál vo­natszerencsétlenség áldozata lett, s ezzel a különleges magyar kör megszűnt Bécsben. 53 Takáts Sándor levele Thallóczy Lajoshoz, é.n., OSZK Kézirattár, Levelestár, 11. levél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom