Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

az éjjel bejöve) magyar rendőrőrmester azt mondta Bözsinek, „csak engedjenek be, ne féljenek, maguk nem kellenek a Sietve Síbolóknak (SS)". Újra riadó 11.15-11.50-ig. Délután Húshoz, Annusta hiába várok. Bodorral a Club kávéházban. Szlovákiában forradalom: a berlini gyorsot megállították és mindenkit agyonlőttek, akinek német útlevele volt. Az illetőt, aki mesélte, az mentette meg, hogy az egyik partizán magyat volt (csallóközi) és megismerte a beszédjén, hogy ő is magyat. Benes miatt ördögi dilemma: Ha harcolunk Erdélyért, úgy tüntetik fel, hogy a hű csatlósok a németekkel harcolnak, a végsőkig. Bodor is úgy tudja, hogy felajánlották nekünk Erdélyt, aztán kidetült az ügy, és Wesenmayer ultimátuma az volt, hogy szomszédaink közt felosztanak, és Gestapo tetror, „minden baloldali" kivégzésével. Horthy nem merte vállalni. Az oroszok a háromszéki síkságon, az „anyaországból" kiküldött alakok pedig, mint a patkányok, menekülnek. — Odajön két erdélyi képviselő, persze ők mennek haza. Az oroszok jobban utálják a románokat, mint minket: először a „hódításaikért", aztán meg azért, mert Odessza mellett 150 000 kommunistát kivégeztek. De ez mind nem használ semmit. Hallgatjuk Lakatos beszédét, elég jól kezdődik, de aztán olyanoktól beszél, mint a feketepiac. Nem méltó a pillanathoz. Európai beszéd kellene. Az újságok közlik Göbbels beszédét:, hogy ne várjanak „csodafegyvert", de a németek „följövőben" vannak (mint hulla a vízen) és erre nem kell olyan sokáig várni, mint az angolszászoknak! Nem tudom, mit szólnak ehhez nyilasaink, akik szerint Hitler „felszólítja az angolszászokat, hogy 48 ótán belül hagyják el a kontinenst, mert különben végük!" Kicsit fáradtságos lesz az elutazás, mert Sedannál vannak, elfoglalták Bordeaux-t, az oroszok Bukarestben; jellemző, hogy a nyilasok „nem olvasnak újságot", ezt mondja nekem mindegyik. '/z8-ra érek haza, Boli hozza a genfi sürgönyt. Még ha rossz is, azért mégis boldog vagyok, hogy jött. Kint alszom a tetőn, éjjel picit esik az eső. — Igaz, nem tudom írtam-e, a falon ezt láttam; Lakatos = Badoglio! Szeptember 3. Matgittal 7.25-kor elmegyünk Akarattyára. Helyet is kapunk a vonaton, V2ÍI-TC beétünk, kocsi nincs, mert nem kapták meg a sütgönyt. Telefonozok, útközben találkozunk. Szegény Mami izgatottan kendezi: „Igazán megverték őket?" Megnyugtatom, hogy igen. Miklós várja a halálát, és morfiumot emleget. Nándi mint mindig, most is a régi,jókat mulatott az SS-el, két éve várja a németek vereségét, mégis az első lesz akit majd lefognak. Kár, utálom már a különböző terrorokat!