Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

ESZMÉK A KÖZTEREKEN - NAGY ILDIKÓ Az emlékműszobrászat kezdetei Budapesten

zati fordulót hirdetett meg, és Izsó önmagát zárta ki a versenyből azzal, hogy megsértődött. A szoborbizottság ezután nem tehetett mást, mint hogy Engelből kikényszerítette a szobrot. Bár felmerült időnként, hogy talán külföldi művésznek kéne adni a megbízást, ezt azonban a közvélemény vehemensen visszautasította, és maga a bizottság sem akarta. A bírálatok lefolyása nagyon tanulságos, mert kitűnik, milyen nehéz megoldani egy olyan plasztikai problémát, amelyhez nincs megfelelő előkép. A szónoki állásra ugyan van számos szobrászi példa, de ugyan melyik és hogyan alkalmazható közülük az Akadémia alapításának felemelő pillanatához? Izsó ezt attribútumokkal oldja meg, így a szobor nemcsak nehézkes, hanem túlságosan magyarázó is, hiszen a szobor-SzéHtiszár Adolf műterme. Balról: az aradi vértanúk emlékművének mintája, Pulszky mellszobra, a Petőfi-szobor, Bem szobra és jobbra a Deák-szobor mintája. A Petőfi-szobor mellett Huszár Adolf ül 1882 Varsárnapi Újság „... a társadalom minden nehézség ellenére sem retten vissza a nagy emlékmüvek állíttatásától. "