Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

,NEKEM A TÉMÁM BUDAPEST"

A Magyar Szalon kávéház biliárdterme 1900-as évek „...hogy tölthetnek órákat egy ilyen asztal mellett, elefántcsont labdákat tologatván rajta?" kezet, s hogy tűrje esetleg azt is, hogy ez a kéz esetleg megcirógassa az arcát vagy átölelje a derekát. Az éjjeli kávéházakban a kasszírnő nagyon nyájas. Kiválóbb vendégek kedvéért még leszáll a trónról is és helyet foglal az asztaluk mellett. Mert az éjjeli kasszírnőknek még az a kötelességük is van, hogy a vendégeket ne csak lekösse, de bőséges költekezésre is csábítsa. És a cigányzene csörömpölő, zavaros hangjai mellett a hódítók egymás után ürítik ki a konyakos és pezsgős üvegeket, és megvetően néznek a szürke újságolvasóra, akire a kasszírnő, ez a bájos, ez az elegáns hölgy még rá sem hederít. Ellenben a szolid, előkelőbb kávéházakban a kasszírnő tetszeleg magának bizonyos tartózkodó, az udvariasság formáira igényt tartó pózban. Az ő magas, széles párkányú emelvényén ő maga a megközelíthetetlenség, s bizonyos merev, megvető nézéssel tudja visszautasítani a heveskedő idegenebb udvarlókat. Öt nem lehet egyetlen rohammal meghódítani, mint