Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)
AZ OPERETT - HANÁK PÉTER A bécsi és a budapesti operett kultúrtörténeti helye
kincset keresve találjanak egymásra. Ne pap eskesse őket. Hites menyegzővcl csak végződhet egy darab. Jókai szerelmeseinek nászához a zenét madarak és tücskök szolgáltassák. 18 Straussnak megtetszett a mese, különösen néhány hónappal később, amikor Joseph Schnitzer, az osztrák-magyar műfordító, elébe tette a németre fordított, színpadra alkalmazott librettót. A komponálás lassan haladt. Beletelt két év, mire elkészült ez a kissé csúfondárosan romantikus és egyben igazi osztrák-magyar operett, amely zeneileg olyan mestermű volt, hogy nemsokára az operaházban is polgárjogot nyert. Az 1885 októberében bemutatott Cigánybáróban a romantikus operett minden kelléke együtt van. Száműzött magyar nemes, akinek a jó uralkodó, Mária Terézia megkegyelmez, és birtokait visszaadja; felkapaszkodott disznókereskedő, aki lányát csak báróhoz adná hozzá; csupa szív cigányok és a szépséges cigánylány, Suffi, akiről a végén kiderül, hogy hercegnő, az utolsó temesvári pasa lánya. Van rejtett és rejtelmes, a szerelmesek által megtalált kincs. Van kifigurázott osztrák bürokrácia, s vele szembeállítva tündöklő magyar szabadságszeretet és vitézség, amely megvédi a Monarchiát és az ifjú királynőt — a spanyolok ellen. És persze zene, nemcsak elbűvölő dallamok, hanem megkomponált, megszerkesztett zenemű, a Monarchia szinte 18. Gól-Somogyi, Mesél a bécsi erdő. 538-539. old. 19. „Mit den ersten vier Takten klingt der Akkord der Ungarnwelt, beginnt das Mollreich der Synkopen, beginnt das Czimballhafte, Rapsodische, wozu als Gegensatz das Wienertum tritt." Ernst Decsey: Johann Strauss. 20. Jókai Mór közlése, aki a toborzót Strauss figyelmébe ajánlotta. valamennyi népének kincsesházából. Az első négy taktussal felcsendülnek a magyar világ akkordjai, „megszólal a cimbalom, viharzik a rapszodikus zene, amelyhez ellenpontként a bécsiesség járul." 19 Hallhatunk verbunkost, csárdást, cigányzenét, polkát és a mindent beboltozó keringőt. A második felvonás végén játszott verbunkost egy 20 cigány muzsikus szerezte, 1848-ban. A 25. előadás rendkívüli meglepetést hozott: ekkor hangzott el, először Bécs színpadán, 21 az addig tiltott Rákóczi-induló, Berlioz és Liszt után ezúttal Strauss feldolgozásában. A darab kalandos sorsához hozzátartozik, hogy a történetet nem a mitológiából és nem a pikáns francia komédiából merítették, hanem valóságos eseményekből. Nem mesemotívum a kincs sem, hiszen egy meggazdagodott szerb kereskedőcsalád birtokán találták meg a híres nagyszentmiklósi aranyleletet, amelyet az okos Alexander Nakó Ferenc császárnak ajánlott fel. A viszonzásul kapott grófi rang volt e meseszerű történet első sikere, amelyet aztán Jókai novellája országossá, /1 cigánybáró pedig világsikerré növesztett. A darab a század végéig Bécsben 300, Budapesten több mint 100 előadást ért meg, és színre került New Yorktól Szentpétervárig minden valamirevaló nagyvárosban. A szakmai fogadtatás dicsérő, olykor dicsőítő volt, de nem hiányoztak a kritikus 22 hangok sem. A budapesti kritika például kifogásolta, hogy Barinkayt — tenor híján 21. H. E. Jakob, A régi Budapest, 269-270. old.— Linke, Strauss, 126. old. 22. Pesti Hírlap, 1885. október 25.7. old. és 1886. március 27.7. old. — Pesti Napló, 1885. október 27. és 1886. március 27. — Vasárnapi Újság, 1886. április 25.
