Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SALY NOÉMI A Krisztinaváros és a Philadelphia

„Monarchia-szerte egyszerű, különösebb hivalkodástól mentes, közös formanyelv jött létre, amely nemcsak a kávéházakban, de az éttermekben és a cukrászdákban is afféle berendezési » eszperantóként mindvégig fennmaradt. " A Magyar Szalon kávéház 1910-es évek Juhász Gyula gyűjteménye alakították ki, amely ezzel kiérdemelte Lyka Károly szigorú bírálatát. A falakat hihetőleg tényleges balatoni tájakat megörökítő színes kerámia-képek borították. A két hosszanti termet elválasztó pillérek kettős kariatida figurái a fényképről megítélve is túlméretezettek voltak, a menynyezeti csillárok különböző méretű színes lámpabúrái nyugtalanná tették a teret. A tükörkeretek faragványai és a falmezők keretei aprólékos cirádáikkal orientális jelleget adtak a szín- és formakavalkádnak, ami így valóban nyomasztó lehetett a művészeti kérdésekben is járatos vendégek számára. Az ilyen vendégek mindamellett nem lehettek Budapesten akkoriban olyan sokan. A lakáskultúra átlagszínvonala még az összehasonlításra alkalmas bécsihez képest is igen szegényes volt. E téren különösen éreztette hatását a megkésett, habár