Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

HELYZETEK - KOZÁRI MONIKA Budapest a békeidőkben

nak 20.000 forint jutalmat felbecsülhetetlen értékű szolgálataiért. Ez az indítvány a tanácsban óriási vitákat váltott ki, volt, aki csökkenteni akarta az összeget, Haris szerint „a tisztviselők jól vannak díjazva, kötelessége volt Wein úrnak is, mint vízvezetéki igazgatónak a vízvezeték javítása iránt agyában termett gondolatokat a város javára értékesíteni", Lipthay Béla báró azonban „a teremtő erő tiszteletdíját készséggel" meg akarta adni. Végül a tanács tagjai 15.000 forint jutalmat szavaztak meg Weinnek. A vízmű kibővítése után nem volt akadálya annak, hogy Pest további utcái kaphassanak vízvezetéket. Erre azért is szükség volt, mert időről-időre kiderült, hogy egy-egy kút vize fertőzött és ihatatlan. 1880-ban a Lujza utca, a Rózsa, a Podmaniczky és a Szondi utca egy-egy szakaszának vezetékes vízzel való ellátása volt tervbe véve. A főváros döntött arról is, hogy a Hermina út és az új lóversenytér közti téren vízmedence-tornyot építtet. 1880-ban vált aktuálissá a Duna jobb partján lévő, tehát a budai vízmű megépítése is. Egy krisztinavárosi és egy III. kerületi állomás építéséhez szükséges berendezések szállítására október 2-án tartották meg az ajánlati tárgyalást. A III. kerületi vízmű-épület ma is megvan, az Árpád fejedelem útján, a Szépvölgyi úti HÉV megállónál. Falán emléktábla őrzi a vízvezetéki igazgató, Wein János emlékét. A nagyváros igényeihez hozzátartozott a csatornahálózat bővítése is. A főváros teljesen új csatorna-hálózatot akart létesíttetni, és erre a célra nagy kölcsön felvételét tervezte, amely azonban nem valósult meg. így saját lehetőségeiből csak fokról-fokra haladhatott előre. 1880-ban a IX. kerület négy utcája, köztük a Ranolder utca, a belvárosi kerületek néhány utcája, pl. a Széchenyi utca, és Budán a Török utca és a Tölgyfa utca csatornázási terveit hagyták jóvá. Piacok A budapesti élelmiszer piacokon nagy volt a zűrzavar. Az árusok sokszor tisztességtelenül nyerészkedtek, kétes eredetű és romlott árut árusítottak. A vásárigazgatőság és a vásári rendőrség pedig nem működött megfelelően. „Vásárigazgatóság és vásári rendőrség" (július 19.) A húspiacokon is rossz volt a helyzet: „Hazánkban a marhatenyésztés szépen virágzik, szarvasmarha-állományunk versenyez Orosz- és Németországéval. Ez utóbbiba és a szomszéd Ausztriába évenkint jelentékeny kiviteli kereskedelmünk van. És mégis a húspiac oly gyarló húsminőségekben enged drága válogatást a fővárosi lakosságnak, hogy gyomor legyen, amely megeméssze. A gazdag ember, ki kétszer is megnézi az eledelt, mielőtt szájába teszi, költhet bőven a gyomrára s drága pénzen kap is hetenkint néhányszor erőteljes, jól táplált szarvasmarha húsából, ám de a szegény ember kénytelen beérni a vén, sovány, szálkás, erőtlen eledellel s aztán maga is érzi a rossz táplálék hatását testén-lelkén. A baj egyik főoka az, hogy a mészárosok közt pár év óta erős a verseny. A vásárpiacon gomba módra támadnak afféle zug- és vándor mészárosok sátrai, hol a ponyva alatt gyanúsnál is gyanúsabb minőségű és szagú húsfélét vágnak a köznép számára, ám a tisztességes mészárosmester