Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)
HELYZETEK - KOZÁRI MONIKA Budapest a békeidőkben
Vízvezeték és csatornázás A gyarapodó város vízszükséglete is megnőtt. Pest már 1865-ben is naponta 400.000 köbméter vizet fogyasztott, amit a vízmű nem tudott teljes egészében biztosítani. A fogyasztók napi 100-150.000 köbméter szüretien vizet is kaptak. A városi vegyészi hivatal 1874. évi jelentése szerint a Duna-víz iszap és szerves anyagok által annyira „tisztátalanítva van", hogy az év legnagyobb részén át ivásra és háztartási célokra teljesen alkalmatlan. A járványveszély csökkentése, a közegészségügy javítása miatt sürgős megoldást kellett találni a Duna bal parti vízművének kibővítésére. 1878-ban Wein János vízvezetéki igazgató kapott megbízást a fővárostól, hogy még 1875-ben benyújtott tervének megfelelően - amelynek engedélyezése a Fővárosi Közmunkák Tanácsának aggályoskodása miatt 3 évet vett igénybe - a vízművet úgy kibővítse, hogy annak napi 600.000 köbméter legyen a kapacitása és ne kerüljön többe 300.000 forintnál. Wein 1879 novemberében terjesztette be jelentését a munka elkészültéről, a főváros pedig azonnal kiküldött egy bizottságot annak részletes felülvizsgálatára. A bizottság konstatálta, hogy a kibővített vízmű 760.000 köbméter vizet szolgáltat naponta, tehát a Wein által tervezettnél 160.000 köbméterrel többet, és valóban folytonosan tiszta, egészséges vizet ad. A munkálatok 300.000 forint helyett csak 225.490 forintba kerültek, azaz közel 75.000 forint megtakarítással készült el a bővítés. Az ellenőrzésre kiküldött bizottság javasolta, hogy a tanács utaljon ki Wein JánosGyomormosás Goró Lajos rajza 1890 körül Budapesti Történeti Múzeum „Nagy számban fordult elő gyomorbélhurut... továbbá sűrűn lépettfel váltóláz... "